Miért nem vagyok olyan mint a családban mindenki más?

És akkor példálozik mindenki, hogy "nekem annyi barátom volt mindig" (mármint haver barát) nekem meg senkim sincs.

Néha bebeszélem magamnak, hogy azért X-ben ez a hiba, Y-ban meg az, de közben meg bennem van a nagy hiba, mert annyi suliba jártam, és sehonnan sem lettek barátaim. (mármint a suli idején mindig sokan voltak körülöttem, de ahogy nyár lett, vagy vége a sulinak, nem is beszéltem velük többet) Engem ált.suliban is mindig kiközösítettek, mert visszahúzódó, csendes voltam. Olyan rossz, de ennyi idős koromra már nem hiszem hogy meg tudok változni. Meg ha valami csoda folytán kinyílnék, akkor pedig megszólnának...