Miért van az, hogy egy (vagy bármelyik) családban a legelesettebbet, a legszerencsétlenebbet támogatja és segíti mindenki? (testvéreknél)
engem nagyon bánt, hogy a húgom szerencsétlen az életben, de miért mindenki őt segíti?
aki egy kicsit élelmesebb, mint én(nekem már saaját családom van és egy pici lányom)meg le van sz....va?nem inkább azt kellene támogatni, aki többre viszi az életben?
vagy csak én vagyok ilyen felfogású?
Nem csak te teszed fel ezt a kérdést jogosan. Nem csak a legelesettebb tesóknál, de a legrosszabbaknál is uez van. Nálunk a húgomat pénzelik, babusgatják. Páromnál az öccsét, aki 30 éves, otthon él tele hitellel, nem dolgozik és anyja pénzeli. Az anyja meg tőlünk kér kölcsön, ha hónap végén nem marad, mert a kicsi öcsinek 80ezerért kabátot kellett venni....undorító.
A húgom is röhög a markában, hogy a szüleimet pumpolja....én már eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel. Meg van mindenünk, ha szükségünk lenne a segítségükre akkor sem kérnénk tőlük!
Egyáltalán nem jogos! Ezzel az erővel azt is kérhetnéd, hogy küldjön Afrika segélyeket az USA-nak, mert az USA élelmesebb, és jobban megérdemli!
Persze, hogy az ember azt segíti, aki jobban rászorult, nem pedig, akinek annyira nincs szüksége rá. Mi ezen a csoda?
Amúgy meg ne irigykedj, csúnya dolog :D
Nálunk a nagybátyám van/volt így. Kb. 20 évig hordták neki a mamámék meg anyukámék a pénzt, ruhát, mosóport, minden hülyeséget, mert hogy "szegények". Köszönet nuku persze, a feleség ide se engedte az unokákat a mamámhoz. Aztán a feleség megőrült, kidobta és ide költözött a mamámhoz. Kifizettette vele a fél milliós ügyvédet, másfél évig terrorizálta, mert elmebeteg. Közben többször is lelépett szó nélkül, de mindig visszajött. Ki volt szolgálva, nem dolgozott, még ruhát is mi vettünk neki, mert semmije nem maradt, de folyton csak ordibált, hogy ő semmit nem kap. Amint megkapta a részét a lakásból, lelépett egy nővel, azóta is költi a pénzt, hamarosan egy fillérje sem lesz. A félmilliót persze cseszik visszaadni. Gondolom akkor majd megint vissza akar pofátlankodni, de abból már nem eszik.
Nem, nem csak te vagy ilyen felfogású.:)
Miért, talán nem neki lenne a legnagyobb szüksége erre?
Egyébként meg vannak olyan családok, ahol pont az ilyennel nem foglalkoznak, csak azzal aki sikeres és vitte is vmire. Szerintem meg minden családtag megérdemli h foglalkozzanak vele!
Húgom jó tanuló volt, ugyanazt a sulit végeztük(vendlátó technikum)én erős hármas, ő 4-es, 5-ös tanuló.Életünk akkor borult fel, mikor szüleink elváltak..én szemtelen, pimasz voltam anyám új párjával, húgom visszahúzodó, sunyin áskálódott ellene.Hamar meguntam a dolgokat és elköltöztem apához, akivel jobban kijöttem.bár nem sokat volt otthon(kamionsofőr).még középiskolás voltam mikor megismerkedtem egy olyan fiuval aki átsegített ezen a családi válságon, támogatott lelkileg, anyagilag.befejeztem az iskolát, vége is lett a kapcsolatunknak, és szerettem volna saját lábra állni, elmentem dolgozni, és már külön albérletbe költöztem a barátnőmmel.eddig a húgom "vergődött", ő is elköltözött anyától a nagymamához, apát sem kedvelte.Itt a mama kicsi unokája lett....utána rájött gondolom hogy egy mamával lakni, mégsem fenékig tejfel..és oda költözött apához.akkor én már albérletben voltam saját keresetemből láttam el magam.ezen a munkahelyen ismertem meg vőlegényem, aki tényleg nagyon jó hozzám, szépen élünk, jól keres, és van egy 5 hónapos kislányunk.emellett a hugom szerencsétlen kis mitugrászokkal jön össze, volt már egy gyomormosáson, depresszióban volt.a mostani helyzet:én a családommal élek, párom dolgozik, én gyeden vagyok, bár még nem kaptam pénzt.a hugi dolgozik, egyedül él apám lakásában, nem fizeti sem a lakást, sem a rezsit.apa megismerkedett egy hölggyel, akivel összeköltözik, így a hugira marad a lakás.ja és van apunak autója is, amit 4 hetente hétvégén használ, mikor hatzajön a kamionozásból.szintén nem a hugi fizeti, csak tankolja.
kérdem én, hogy nekem nem járna vmi?
vagy én azért nem kapok, mert külön vagyok?
hgival ellentétben én nem dolgozom, nem kaptam még támogatást, a párom 12 órákat dolgozik,h megéljünk.a lakásra fizetünk a kocsit törlesztjük, stb,.
őalá meg alátolják a kocsit, a lakást, és mellette van jövedelme.anyához ha elmegy, kifizeti neki az utiköltséget.nekem már nem...
nem azt kellene, vagy azt is ugyanannyira támogatni, aki már fel tud mutatni vmit?
ha az elesetteket támogatja mindenki, mi lesz a világból?hova fejlődünk?
Így olvasva a soraidat, nem tudom, mit gondoljak.
Mi 3-an vagyunk tesók, én a középső. Egyedül élek, albérletben, jelenleg nincs állásom, és csak annyi pénzem, hogy még 2 hónapig tudom fenntartani magam.
Nálunk- veletek ellentétben- apám a másik 2 tesómat támogatja igen rendesen, engem nem, pedig éppen ők azok, akik nem is szorulnának rá.
Nem mondom, hogy nem fájt régebben, hogy engem le se sz@rnak, pedig elvileg ugyanúgy a gyermekük vagyok, de most már nem nagyon érdekel.
A testvéreimmel pedig nagyon jó a kapcsolatom, szeretem őket, és soha nem tudnék úgy gondolkodni/írni róluk, mint ahogy te a húgodról.
lehet rosszul fogalmaztam, nekem semmi bajom a húgommal, szeretem, és támogattam is, mikor suliba járt.mikor saját keresetem lett, mindig adtam neki pénzt.
csak ez a helyzet egy kicsit rossz, mert nem tudja értékelni ha vki segíti, csak elvárja.
nem is kibeszélni szerettem volna őt, csak leírni történetünket, h tudjatok tanácsot adni, h hogy kezeljem ezt a dolgot.
megmondom őszintén tényleg nagyon rossz, h ő mindent megkap, nekem pedig mindenért "vért" kell izzadnom.
és az a hála, ha ő egy kicsit maga alatt van, akkor begyógyszerezi magát, nem gondolva a családjára.én akkor voltam kismama, és az idegességtől beindult a szülésem is 5 hónaposan, amit alig tudtak megállítani.
annyit nem mondott, h bocs.pedig jól esett volna.és ez csak egy példa volt.
szóval én nem bántani akarom ahugom, csak normálisan kezelni a kialakult helyzetet, és tőletek szeretnék tanácsot kapni.
12.34-es vagyok. Akkor az utolsó mondatomat felejtsd el, nem neked szólt. Szóval nagyjából azonos helyzetben vagyunk, mi vagyunk a "nem támogatottak":))), csak én most ráadásul elég gáz anyagi helyzetben vagyok.
Szerintem velünk nem az a baj, hogy nem kapunk pénzt, szóval nem anyagiasak vagyunk, hanem a képletből (tesó kap, én nem), azt vonjuk le, hogy minket a szülő kevésbé szeret.
Nálatok nem tudom hogy van, nálunk szerintem így. Én biztos nem tudnám nézni a gyerekem (önhibáján kívüli) létbizonytalanságát, ha lehetőségem lenne segíteni, és a másik 2 gyerekemet, akik messze nem létbizonytalanságban élnek, meg segíteném.
Régen nagyon fájt ez a durva kivételezés. (Képzelj el egy karácsonyt: 100 ezer Ft ide is-oda is ajándékba, nekem meg semmi:) Ma már nem érdekel. Nekem az segített, hogy érzelmileg is elvágtam magam az apámtól, nemcsak hogy nem találkozom vele. Magyarul: ha te nem tekintesz lányodnak, én nem tekintelek az apámnak.
Már nem emlékszem, hogy írtad-e, de apukáddal milyen a kapcsolatod, lehetne vele erről az egészről beszélni?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!