Mennyire komoly problémák egy párkapcsolatban? Miket viselsz el a párodtól?

Szerintem ez teljesen átlagos. Az emberek azt hiszik, hogy minden úgy van ahogy azt ők elgondolják. Viszont minden családban vannak efféle problémák. Nem pont ugyan ezek, de hasonlóak. Meg kell tanulni az elfogadás művészetét. Kompromisszumokat kell kötni már a dolgok legelején. Sajnos sokak "elkényeztetik" a másikat a kapcsolatuk első néhány évében aztán, mikor már nagyon messze szaladt a ló megpróbálják visszahúzni a gyeplőt, viszont akkor már sokkal nehezebb és keservesebb.

Viszont ezek közül a problémák közül néhányat simán lehet orvosolni vagy akár szemet hunyni felettük. Ezt a kádas megoldást azzal lehet a legkönnyebben orvosolni, ha megkéred, hogy takarítsa ki, de nem egyből hanem mondjuk másnap... Akkor már rendesen ráragadt. Meglásd, ha rá tudod venni akkor legközelebb már meg fogja várni míg lefolyik rendesen és kiöblíti míg még nem kell vele kínlódni... Az,hogy gyakran foglalt nagy ügy. Én a családomból senkit sem tudok sohasem elérni és engem sem lehet szinte soha.

Tipikus példája az elhidegülésnek. A párod már nem szerelmes, elhanyagol téged, de kényelmes az együttélés. Kiszolgálod, elviseled a dolgait, és vele lehetnek a gyerekei is. Elváltként minderről le kellene mondania..

Nem mondom, hogy megcsal, hiszen munkaügyben is telefonálgathat, de az biztos, hogy már kihűltek az érzései. Javulni nem fog a helyzet, csak romlani..

vannak közte dolgok, amik tényleg bajnak számítanak, és vannak "természetes" dolgok. sáros cipővel bemegy? nem fogsz olyan embert találni aki valami iylesmit nem cisnál...

én inkább arra lennék kiváncsi, hogy próbáltad-e már vele szépen, halkan megvitatni. nem úgy hogy "de bunkó vagy hogy ideengeded a lányunkat" hanem hogy "szeretnék kettesben lenni veled"... satöbbi. ne félj kommunikálni. ha zavar, szólj neki, beszéljétek meg.

Annak az embernek, akivel közösen gyereket vállaltam, érthető módon többet tolerálok, mint egy olyannak, akinek nem szültem gyereket. A kisebb rigolyáit tehát igyekszem elviselni, és próbálom rábírni, hogy lehetőleg csökkentsen a rossz tulajdonságain. (Pl. tartsa tiszteletben a munkámat azzal, hogy nem sározza össze a tiszta lakást)

Mindezek ellenére nálam a megbocsájthatatlan kategóriába tartozik a megcsalás (legvégső esetben, ha nem is válnék el, de egészen biztosan megszakítanám vele az intimitást, és esetleg én is más oldalán keresném a vigaszt - kérdés hogy ilyen esetben akkor minek is maradjak vele együtt?), valamint a durva jelzők használata is ("r*banc" és hasonlók). Ugyanis az, aki így képes beszélni veled az már nem egyszerűen elhidegült tőled. Az nem tart téged semmire. Lenéz, megvet. Az ember pedig ne akarjon együtt élni az ellenségével még akkor sem, ha közösek a gyerekeik.