Irigylem a húgomat, h győzzem le ezt az érzést?

a húgomnak van barátja, nekem egy éve nincs. Neki ez az első nagy szerelem, és tényleg nagyon odavannak egymásért, szép kapcsolat. Én is megéltem egy ugyanilyet, de csúfos vége lett, pedig mindenki azt hitte h tökéletes pár vagyunk. Emiatt féltem is, de közben irigylem is, mert én azóta nem léptem túl igazán, és azt érzem ilyen odaadással sosem fogok már tudni szeretni, pedig milyen csodálatos időszak volt az az életemben. Emiatt idegesít, ha lelkendezik, (pedig mondom, ugyanilyen voltam) mert mindig azt érzem h ezzel csak azt érezteti, h én magányos vagyok(pedig tuti nincs ilyen szándéka mégis). H lépjek túl ezen? Olyan rossz, mert nagyon szeretem és nem szeretném h idegesítsen

20L