Hagyjam hogy a lányom ezt az utat válassza?

Támogasd.

Az én anyám nem támogatott engem az álmaimban, inkább jól szétrombolta az önbecsülésemet.

Álmaimat megvalósítottam, de kb. 10 éves késéssel (ennyi ideig tartott rendbe hozni magam lelkileg).

Évek óta nem tartom vele a kapcsolatot, nem szeretem őt.

Ne tedd ezt a lányoddal, ne tedd ezt magaddal, mert mindenki csak rosszul jár a végén.

30/n

Támogasd! Érzi, hogy mire hivatott. Ez nagyon nagy szerencse!!!

Te adtad neki az életet. "Valami" közöd azért van hozzá, hogy mit kezd vele :)

Ha ő boldog lesz, te is az leszel Úgy lesz boldog, ha beteljesíti a hivatását.

Ha egy időre Japánba költözne, és ott sikeres lesz,akkor jól fog keresni, és lehet hogy gyakrabban látod, mintha az ország másik végébe költözne, hogy kapjon valami utált minimálbéres állást, ahol a vonatjegyre valót sem keresi meg.

Az is lehet, hogy Magyarországon talál jó állást ezzel kapcsolatban. Ha ilyen elhivatott, akkor nagyon légy rá büszke, és támogasd őt, hoyg minél jobb legyen! Boldog lesz, hoyg a családja mindig mellette áll. Akkor bármilyen messziről meg fog látogatni, boldogan küldi hozzád az unokáidat. Ha akadályozzátok, akár jó szándékból is, lehet hoyg örökre elszakítanád magadtól.

Azért ez nem olyan nayg baj, mintha transzvesztita akarna lenni, vagy vad ródeós :)

Valamilyen szinten megertelek, mert gyerekkent en is ugy ereztem, mint a lanyod egy orszag, kultura irant egesz es anyukam nem nagyon orult neki, mert tudta, hogy "elveszithet", ha elkoltozom. Talan nem is vette komolyan, de tamogatott. Elkoltoztem es boldog vagyok, mert ezt akartam elerni az eletemben, itt akartam elni es minden jo. A szuleim is azota voltak itt tobbszor latogatoban es nagyon tetszett itt nekik.

Azt akarom mondani, hogy a lanyod marad attol meg, hogy messze lesz - ha egyaltalan messze lesz toled. Japan meg nem India vagy Indonezia, hogy annyira feltened kellene. Csak gazdagodhat tudasban, tapasztalatokban, ha engeded neki a nyelvtanulast.

Nagyon halas vagyok a szuleimnek, hogy tamogattak vagy legalabb nem akadalyoztak a terveim megvalositasaban. Borzasztoan szomoru lettem volna, ha ez nem igy van.

Támogasd!

Én 10 éves korom óra divattervező akarok lenni és persz mindenki kiröhögöt de az anyám támogatott, 15 évesen elkeztdem tevezgettni meg varrni ruháhat és elég jók. Tanulok franciául, angolul és kijöttünk bécsbe szal tudok németül is. Én nekem mindig jól esik ha az anyám vesz anyagott meg stb. És örül hogy van egy állmom amitől a jegyeim is jobbak.

Ő álma neked csak támogatnod kell és akkor lesz a happy end :D

Támogasd... én tavaly ősszel kezdtem az egyetemet, és én ugyanúgy vagyok a spanyollal, ahogy a lányod a japánnal. Régen vártam volna, hogy a szüleim támogassanak abban, amit imádok, mégsem tették. Ezzel csak utálatot és veszekedéseket idéztek elő, semmi mást. Olyan gimibe kényszerítettek, amit utáltam, emiatt részben ők rontották el a gyerekkorom. Most már sajnos nincs visszaút, és annyi maradt meg vigaszként, hogy magam tanulok spanyolul, és majd ha meglesz más nyelvből a diplomámhoz szükséges felsőfokú nyelvvizsga, akkor majd ráérek csak a spanyolnak élni. Talán huszonéves fejjel már megtanulnak komolyan venni. De még most, 19 évesen sem veszik komolyan ezt az kötődést részemről. :( Ez csak oda vezet, hogy eltávolodom tőlük, mert az álmaimat semmiképp nem adom fel, akármit is akarnak ők. Szóval saját tapasztalat... ha magad mellett akarod tudni a lányodat, míg lehet, ha azt akarod, hogy szeressen és tiszteljen, támogasd, hadd legyen boldog, hadd tegye azt, amit szeretne!

19/L