Mi a véleményetek, akik együtt vannak 20 éve azok már együtt is maradnak? (Folyt. Lent)

Szerintem ritka ha ilyen esetben szétmegy a pár a 3. személy miatt. Vigyázz, mert a végén te jársz rosszul.

Te most új vagy az illetőnek, nem az az uncsi mint akivel él, de ha döntés elé állítanád, a biztosat választaná.

Persze ez nem törvényszerű, láttunk már nem egy nem kettő ilyen esetet ahol a 3. személy lett választva és boldogan éltek amíg meg nem haltak.

Szia!

Aki azt mondta neked, hogy nem érdemes belefolynod, annak igaza volt. Lehet, hogy szétmennek, lehet, hogy nem, de neked jó érzés lenne egy 20 éves kapcsolatot tönkretenni?

Ha már az egyik fél félrenézeget (veled), akkor ott biztosan nincs valami rendben, de nem biztos, hogy el akarja hagyni a párját, lehet, hogy csak szeretőt lát benned. 20 év, azért csak 20 év, nem olyan könnyű kilépni. Persze remény az van, ha már amúgy is szakítani akar az egyik, de az én tanácsom az, hogy ne keveredj bele.

Ha szerelmes vagy, úgyis mondhatjuk itt neked ezren, hogy te fogsz rosszul járni, hagyd az egészet. Amíg erről te magad meg nem győződsz addig él benned a remény.

Összeszokott párosról írsz. A 20 év valóban nagy idő, ha a veszekedések ellenére jól megvannak, akkor nem adok neki sok esélyt.

DE!!! A remény hal meg utoljára. remény mindig van. Ha úgy gondolod, akkor lehetsz az a kivétel aki erősíti a szabályt.

Szerintem se keveredj bele. Harmadiknak lenni sosem jó, egyrészt mert amíg nem dönt, addig te magányosabb leszel, mintha nem lenne senkid, másrészt meg, ha összekülönböztök, te leszel a sza@r, aki miatt átverte az imádott párját, és tulajdonképpen nem is érti, mit keres veled. Mindenért te leszel a hibás, mert egy férfinak ez a legkényelmesebb, a lelkiismeretét megnyugtatja, ha talál egy bűnbakot.

Ha kell a pasi, várd ki, hogy szétmenjenek, és csak utána kezdj bármibe, ne te legyél az ok.

Nem maradnak együtt. Ez a legalapvetőbb kérdés a párkapcsolatban. Tulajdonképpen nézheted úgy is, ha egy kapcsolatban az egyik akar gyereket, a másik pedig nem, azok már nincsenek is együtt, csak fizikailag. Annak meg nem sok értelme van...

Persze egy darabig még futhatnak együtt, lehetnek közös dolgaik, fizethetik együtt a számlákat, szexelhetnek stb. Csak mindezek együtt sem jelentik, hogy ők egy pár. Lelkileg semmiképp sem. Az, hogy ez mikor lesz nyilvánvaló számukra és mikor szakítanak ténylegesen, ha szakítanak egyáltalán, azon múlik, mennyire felnőtt, önálló személyiségek. Vagy legalábbis az egyikük. Ha mindketten gyermekek még lelkileg, és egymásra vannak akaszkodva, társfüggők, akkor leélhetik egymás mellett az egész életüket is. Van ilyen is, amikor valójában valaki nem éli az életét, az csak eltelik szinte nélküle.

Aki azt mondta, ne folyj bele, igaza volt. Te sokat sérülhetsz benne, miközben másoknak is csak ártasz vele. Ezt nekik kell felismerni, továbblépni. Ha már szakítottak és neked tetszik a pasi, akkor a te esélyeid is jobbak, hogy egy olyan valakivel élj majd, akinek megvolt ez a tapasztalata, és tanult belőle. Ez most még nem áll. Ki kell várni.

Persze, jogod van ahhoz is, hogy ne így tegyél. Ez csak az én meglátásom. Mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy tetszik, amíg az alap normákat betartja. Tehát jogod van akár hibát is elkövetni. Ha így teszel, abból is sokat tanulhatsz, tehát még azt sem mondhatom, hogy haszontalan lenne. Mindez csak nézőpont kérdése. Nekem biztosan nem fog fájni, bárhogyan is döntesz. ;)

Párom 8 éves kapcsolatból lépett ki, eljegyzés is volt, meg minden.Ő szeretett volna gyereket már nagyon, a nő még egyáltalán nem, végül nagy nehezen belement, hogy abbahagyja a fogamzásgátló szedését.

Pár hónapra rá szakított vele párom, mert jöttem én, már előtte is ismertük egymást egy fél évvel, és mindent megbeszéltünk egymással,párkapcsolati problémákat is, baráti volt a kapcsolatunk, viszont volt még valami a levegőben...

Párom azt mondta, hogy már nem volt az igazi ez a dolog, még ha a legnagyobb álma teljesülhetett volna is esetleg hónapokon belül (egy kisbaba).Engem választott.Azóta túl vagyunk egy vetélésen (nem tervezett baba).De pozitívan tekintünk a jövőbe, és szeretnénk mielőbb megteremteni a közös életünk feltételeit.

Az én történetem nem 20 éves kapcsolatról szól, ez tény, viszont ez az ellenpélda.Mi barátként kezeltük egymást és sokáig nem akartunk tényleg semmit a másiktól.És mikor azt pletykálták, hogy közöttünk több is van csak nevettünk, hogy de hülyék..

-Te el tudnád képzelni, hogy mi együtt?

-Nem, ezek tiszta hülyék, nem is illünk össze!

Aztán végül máshogy alakult a dolog, de a mai napig nem bánom :):):)

DE én sem bíztam meg benne már a vége felé, szóval nem gondoltam, hogy tényleg lépni fog, mikor erről szó volt, ezért nem is éltem bele magam, és nem vettem komolyan az udvarlását, csak jól esett.

23L (32F)

Én csak annyit tudok írni hogy a sok év nem garancia semmire.

Nagybátyámék 24 év házasság után váltak el tavalyelőtt.