Mit csináljak? Tanácstalan vagyok.
Anyukám elég erőteljesen alkoholista. Mivel elég messze élek tőle, így csak havonta egyszer vagyok nála.
Anno, amikor együtt éltünk, akkor is iszogatott már. De legalább viszonylag normálisan élt.
Most viszont borzalmas. A lakás borzalom, ahogy kinéz. Ha felhozom neki, mindig az rá a válasza, hogy sokat dolgozik, sok a dolga, blabla. De semmit nem takarít, ha én valahol kitakarítok, akkor ott sem vigyáz a rendre.
A nála töltött időm nagyrészét azzal töltöm, hogy takarítok, rendet rakok, mosok... Nem ez a baj, hanem, hogy nem zavarja, ahogy a lakás kinéz. Általában a fotelban alszik, mert az ágyán hegyekben áll a ruha. Magára sem ad, mindent elhanyagol maga körül.
Szégyellem, hogy ilyen az anyám.
Félek,hogy el fogja veszíteni az állását is, mert sokszor este dolgozik, közben iszik. Fogalmam sincs, milyen minőségű munkát tud így végezni.
A számlákat is össze-vissza pakolgatja, nem bontja fel a leveleket. (Tegnap azokat próbáltam kicsit rendszerezni.)
Nem szívesen töltök vele időt, rosszul érzem magamat nála.
És amiért iszonyúan dühös és mérges vagyok rá, hogy most 5 hónapos terhes vagyok, és még ez sem zavarja, a jelenlétemben simán dohányzik, a zárt lakásban. És amikor szóvá teszem, akkor közli, hogy nyissam ki az ablakot.
Nem akarom magára hagyni, mert ő mindig erején felül támogatott, ráadásul az anyukám. Úgy érzem, tartozom neki annyival, hogy törődök vele.
De semmit nem ér, ha beszélek vele, mert nem hallgat rám, nem fogadja meg a tanácsomat.
Most is a fotelban alszik, a laptop előtt. Gondolom megint a munka mellett aludt el. Mellette ott van a konyakos pohár, meg a cigi.
Ha józan állapotában próbálok vele beszélni, akkor csak vigyorog, és nem mond semmit, vagy letagadja, hogy iszik. Ha tények elé állítom, akkor nem szól semmit.
Ami az egészben a legrosszabb, hogy nagyrészt ő gondoskodik a nagymamámról, mert a 2 nagynéném alig törődik vele.
Őt sem tudom gyakrabban látogatni, és a szívem szakad meg a nagymamámért. Minden alkalommal azt kérdezi, hogy mikor megyek hozzá, mikor láthat. Ha ottvagyok, mindig mondja, hogy olyan nagyon hiányzok neki. Örül, hogy boldog vagyok, meg a dédunokának is. És már tervezgeti, hogy mi mindent fog majd a kicsivel csinálni. Én meg tudom, hogy jó, ha havonta 1szer tud majd vele találkozni.
Sajnos magamhoz nem tudom őt venni.... És gyakrabban sem tudom látogatni, mert 250km-re lakom tőle. A terhességem alatt próbálok több időt vele tölteni, de egyszerűen kevésnek érzem.
Amellett az egész szituáció annyira megvisel, hogy miután hazamegyek, napokig a betege vagyok ennek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az én anyum is sajnos az alkoholba menekült bánatában. Sokszor próbáltunk vele beszélni, de sajnos végül sosem sikerült legyőznie..
Az a baj, ha ennyire nagyon nem lehet vele beszélni, akkor sok esélyetek tényleg nincs. Maximum azzal tudsz neki "érvelni", hogy mennyire szereted, és mennyire szeretnéd, ha részt tudna venni az unokája életében, mert ha így folytatja, akkor az iskolás korát sem éli meg.. :(
Esetleg a háziorvossal ha tudsz, egyeztess, hátha ketten rá tudnátok venni, hogy hagyjon fel a szenvedélyével..
Nehéz.. nagyon nehéz, és nagyon sok erőt hozzá!
..és persze sok boldogságot és egészséget a babához!
válasza:Tisztellek, amiért nem akarod magára hagyni, és tudod mit? azt tanácsolom, hogy ne is tedd. írod, hogy gyerekkorodban erőn felül megtett mindent érted. Ez lebegjen előtted a nehezebb napokon. Valóban beszélhetsz a háziorvosával, de ki kell derítened, hogy mi az oka annak, hogy az alkoholhoz fordult. (magány? stressz? munka?)
Ha valóban igaz, hogy ez is egy betegség, akkor ne hagyj magára egy beteg embert. Próbáld valahogyan kizökkenteni a mindennapokból.
A háziorvossal beszéltem, de azt mondta, hogy amíg ő maga nem látja be, hogy segítségre van szüksége, addig semmit nem tud tenni.
Próbálok programokat szervezni neki, olyankor nem iszik. (Emberek közé, pláne ismerősök közé nem szívesen megyek vele.) De sajnos túl gyakran nem tudok vele lenni. mondom, kb. havi 1szer 3-4 napra meglátogatom, meg ha havi 1szer ő meglátogat minket.
Szóval nem sok, tudom. Meg eddig minden évben voltunk nyáron közösen nyaralni. De most nem fog menni, mert júniusra vagyok kiírva szülni. (Meg elég sok kiadással jár a baba, meg kevesebb lesz a bevételünk is, ha már itt a baba.) Ráadásul nyáron nem is tudom majd látogatni, mert egy újszülöttel, meg szülés után nem fogok 250 km-t vezetni/vonatozni.
leppurd-nak írnám, hogy velem mindig rendes volt, segít, ha tud. Szeret is engem, gondoskodott rólam, egyedül nevelt fel. Pontosan ezért nagyon rossz, hogy ő szorul(na) segítségre, és nem tudok neki segíteni.
Ha lesz@rt volna, mint apám tette, nem törődnék vele. Vele nem is tartom a kapcsolatot, és nem is érdekel, hogy mi van vele.
válasza:Sajnálom, hogy nem mindenhol vannak olyan háziorvosok, mint nálunk. Anyum orvosa nagyon sokat beszélt Anyummal, és próbálta meggyőzni először szép szóval, majd még volt, hogy vitatkoztak is. (Bár az is igaz, hogy szerette Anyumat, és nagyon sajnálta, hogy így alakult..)
Amúgy érthető, hogy szeretnél tenni valamit, de olyan messziről még sokkal nehezebb pláne, főleg hogy babát is vársz... Próbálj a babával és magaddal érvelni, és hogy ennek a vége úgyis az idő előtti halál lesz, ha nem változtat.. :(
7:46-os válaszoló vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!