Visszakapom még valaha a régi barátom énjét?

"Első: igen, beszélni kell vele, de az nem biztos, hogy jó, hogy csak úgy elmondja mi volt.. lehet, hogy azzal még a barátnőjét is kikészítené."

Soha, semmilyen körülmények között ne kérdezz rá hogy mi történt vele az alatt az idő alatt.

Egyrészt a belépéskor vállalják hogy azokról a dolgokról, amik belépés és a leszerelés közt történtek, egy szót se mondhatnak senkinek. Tehát ha még el is akarná mondani, nem teheti, és nem könnyíted meg a dolgát azzal hogy kérdezősködsz.

Másrészt van ismerősöm aki jelentkezett, de elbukott, nem a fizikai részen, hanem a szóbelin. Megkérdezték tőle ha parancsot kapna rá hogy öljön -e fegyvertelen civileket, esetleg gyerekeket, meg tenné e.

Elgondolkozott rajta fél percig mielőtt igent mondott. Ez volt az utolsó kérdés, mielőtt közölték hogy nem alkalmas

A barátod szerintem megváltozott, de idővel jobb lesz a helyzet

Nekem is volt olyan ismerősöm, aki viszonylag rövid idő utána hazatért, úgyhogy nem tudom, hogy mennek ott a dolgok, de nem kell ahhoz betegnek lennie..

Ő sem beszélt sokat, de azért szavaiból kivettem, hogy mindennapos volt az érzés, bármelyik pillanatban a rájuk törhetnek és lemészárolhatják őket, éjszakákat virrasztottak át fegyverrel a kezükben a buckák között, és az emberi életnek nem volt túl nagy értéke arrafelé. Ő is ölt.. Szerintem egy ilyen helyről hazatérve nehéz lehet visszailleszkedni a normális életbe, egyrészt mert mások a normák, vissza kell szorítani az emberből előtörő állatot, ami addig megvédte, és mert tudat alatt állandósult már bennük az állapot, hogy minden pillanatban készen kell állni az életének megvédésére. Ehhez hozzátársul még az, hogy olyan emberekkel volt összezárva, akik többsége okkal menekült a légióba, és biztos ők is alakítottak ezt-azt a személyiségén.

A legtöbb ember fejében igen romantikus elképzelések élnek a légióról. Valójában semmi szépség nincs benne..

Az ismerősöm visszatérte után sokkal hajlamosabb volt agresszióval felelni bármilyen őt ért negatív ingerre, mert hozzászokott, hogy ezt addig úgy intézte.

Gondolom a kipróbálásba az emberölés is beletartozik, mert talán nem krumplit pucolni ment oda 5 évre.

Te öltél már embert? Fel tudnád dolgozni?

Szerintem adj neki pár év időt, és ne türelmetlenkedj!!

Ez nagyon durva. Én eddig nem sokat tudtam az idegenlégióról, meg nem is foglalkoztam vele, de amiket írtok, hogy embereket ölnek, nekem durva. Én nem tudnék egy ilyen emberrel együtt élni. Tudom, hogy ott ez a normális, meg parancs, meg stb... de egyáltalán minek megy egy normális ember ilyen helyre, ahol ilyen helyzetbe kerülhet, önszántóból.

Kérdésre válaszolva, szerintem ezek után sosem lesz már olyan, mint előtte.

Ezt hívják post-traumás sressz-nek. A barátodnak nagyon nem volt kint könnyű élete. Mivel nem maradt kint(ergo téged és a közös életeteket választotta), próbálj meg időt adni neki. az, hogy "csúnyán" néz másokra, lehet egy beidegződés is. 5 év hosszú idő. az alatt nem igazán bízhatott senkiben, nem állt mellette senki.

Az elmondottakból ítélve tettlegesen nem bántott egy embert se, de én a helyedbe figyelném a viselkedését, és ha komolyabb labilitást, agressziót látnék rajta, felkeresnék egy szakembert, és kikérném a véleményét.

Az éjszakai tv-nézés abból is eredhet, hogy a kiképzés része az alvásmegvonás(ez egy a pszihológia területén is alkalmazott módszer, de sok helyen vallatásra is használják/használták).

Lehet érdemes lenne felvenned a kapcsolatot hasonló cipőben járó emberekkel, hátha ők jobban tudják mondani mi is megy végbe a barátodban.