Aki külföldön dolgozik, el huzamosabb ideje, hogyan alakul (t) az elete (legyszives irjatok melyik orszag, hany eve eltek ott)?

ma 20:44

Én nem bánom,hogy nem adjuk ki,pedig mint írtam az egyetem mellett van a lakás,és tuti lett volna aki oda költözne.

(Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar)

Valamiért bennem van az,hogy nem vigyáznának a lakásra...

Amúgy itt kint 3 szobás lakást bérelünk,és itt kint kiadtam az egyik szobát.. Hát nagy csalódás volt..(magyarnak adtuk ki)

Annyira meg nem éri meg a pénzt,ha mindent tönkre vágnak...Jó így...Egyébként ha hazamegyünk mi is látogatjuk a rokonokat,de azért otthon is vagyunk...:)

Kanada 10 ev.

Elottem irtak mar,hogy egy ido utan sivar az elet kulfoldon,viszont baratsagosabbak es udvariasabbak az emberek. Ezt en is igy gondolom.Azt is,hogy mindenhol jo,de legjobb otthon.

Lassan keszulunk haza,azert tartok attol,hogy milyen lesz ujra otthon.Itt is eleg draga minden,amiota gyermekunk van,azota nehezebben elunk,nagyon draga az ovoda!

Egyiptom, 4 év

pro: meleg van, mindig süt a nap, tengerben dolgozom, sokkal magasabb a közbiztonság, olcsóbban ki lehet jönni, mint otthon.

kontra: a helyiek idegesítőek sokszor és a bürokrácia.

Anglia, bő másfél év.

Először is: én tanulni jöttem ki, mellette dolgozni.

A munkámban amit elkezdtem suli mellett 1 éve, semmi tapasztalatom nem volt. Jártam képzésekre, tanfolyamokra, egy év munkaviszony után már előléptetést is kaptam - ahhoz képest, hogy olyanok is pályáztak a pozícióra, akik már sok-sok éve ott dolgoznak és szakképesítésük is van (ami mondjuk nekem is folyamatban van).

Egy elég jó környéken élek, egy szoba+nappali lakást bérlek. Egész olcsó, de bútorozatlan, nekem kellett az ágytól elkezdve a szemetesig mindent megvenni. Egész jól berendeztem már a kis lakásomat, de még nincs meg minden, mert nem telik rá.

A kollégáimmal, akikkel jó viszonyban voltam, az előléptetésem után hihetetlenül megromlott a kapcsolatom (az angolok nagy részével, a külföldiekkel ugyanolyan maradt, hiszen én nem változtam meg, csak a munkaköröm).

Ami rossz, hogy ha végzek a munkával, hazajövök, egyedül vagyok. Heti 54-60 órát dolgozom, tehát általában netezek 1 órát, párommal beszélgetek skype-on, házimunka-mosás-fürdés és már alszom is. Ezt egy hónapja csinálom, mert párom jön ki hozzám nyáron, és muszáj túlóráznom, hogy félre tudjak tenni. Ha kijön, egy fizetésből nehéz lesz megélnünk.

Úgy gondolom, hogy itt kinn,legalább megtanultam saját magamra támaszkodni és nem függök édesanyámtól már (sőt, lehetőségeimhez mérten támogatom anyagilag), ez mindenképpen pozitív, azonban a munkámat, a munkámmal járó felelősséget nem tudtam az egyetemmel összehangolni, ezért azt felfüggesztettem. Hogy mikor tudok visszamenni, vagy vissza fogok-e menni, egyelőre nem tudnám megmondani.