Mi jobb: gyereknek vagy felnőttnek lenni? Kérlek, indokold meg választásodat!

Gyereknek se olyan "móka" lenni, mint ahogy azt gondolnánk. Lehet hogy tíz évvel ezelőtt még jó volt gyereknek lenni, hogy suli után kimész a barátokkal biciglizni vagy fogócskázni 13 ÉVESEN. Ma ha elmegyek haza a kishúgomhoz aki most 14, akkor döbbenek rá hogy mennyi elvárásuk van.

- kitűnő (de legalábbis jó tanulónak lenni)

- versenyekre járni

- szakkörökre járni

- megfelelni minden tanárnak

- nem elhanyagolni a sportot

- magyarán valami sport (tánc. aerobic, stb.)

- minden egyes nap 7-8 órákat végig ülni 8.-osként

- készülni a vizsgákra

- segíteni otthon anyunak

- rendbe rakni a szobát

- esetleges háziállat ellátása

- ha nem rohadtál meg 8 óra alatt akkor még otthon is tanulj

- TZ.-re készülni

- mindennap 6-kor kelni

- végigülöd az órákat

- korrepetálás/magántanár

- zene/rajz/sport

- és hazamenni úgy du. 4-5 fele

Ha összeszámoljuk cakkumpakk reggel 6-tól du. 5-ig többet dolgozik szegény kislány, mint egy felnőtt.

És akkor még nem is beszélve a barátnőkről, fiúkról, lelki problémákról, betegségekről, "kértem hogy mosogass el, hát nem igaz hogy ennyit nem tudsz megtenni! "- ről.

Úgyhogy igazán nem jó gyereknek főleg kamasznak lenni. Mikor szembesülünk, hogy anyu is hibázhat, hogy vannak hibái, hogy rájössz dolgokra, hogy befolyásolnak, hogy lázadni próbálsz stb.

Az ovi más tészta. Ott semmi problémád.

Felnőtteknek számla meg mi egyéb. Annyival jobb nekik, hogy úgy döntenek ahogy akarnak.

Erre szerintem sincs helyes válasz. Gyerekként jó volt, hogy csak azzal kellett foglalkoznom, ami érdekelt, amit szerettem. Most rá vagyok kényszerülve, hogy olyan dolgokat is megcsináljak muszájból, amit nem szeretek. És fárasztó sokszor, hogy felelősséggel tartozom a tetteimért.

mégis valahol szép is ez. Van lehetőségem egy csomó mindenre, amire gyerekként nem volt.

Nagymamám szerint az öregkornak is megvan a maga szépsége. Igaz, hogy már a teste gyenge, és nem mindig engedelmeskedik neki, viszont egész életében hajtott és dolgozott, most már csak annyi a dolga, hogy saját magát ellássa (de abban is segítünk neki). Emellett sok fiatal fordul hozzá segítségért, nem csak mi az unokái, hanem más ismerősök is. Ez nyilván jó érzés, hogy elismerik az élettapasztalatát.

Felnőttnek. Igaz, nekem nem volt felhőtlen gyerekkorom, lehet azért is gondolom így.

Gyerekként és kamaszkoromban sok felnőtt átnézett rajtam, semmibe vett. Az iskolában köteles voltam engedelmeskedni a tanároknak, otthon a szülőknek és nem voltam elég magabiztos. Nem mertem el menni egy-egy fiú csapat mellett vagy szólni valamiért, mert az olyan "ciki".

Ahogy idősödtem szerencsére kinőttem ebből, magabiztos, talpraesett lettem és a saját magam ura vagyok.

Persze vannak nehézségek, de igyekszem mindent pozitívan felfogni.

Ha választhatnék 16-18 éves lennék a mostani tudásommal és gondolkozásmódommal...

Mert akkor nincs felelősség, viszonylag felnőtt vagy, de nem veszíteném el az összes testépítésről megszerzett tudásomat, és az eddigi egyéb tapasztalatimat. És jópár dolgot másképpen csinálnék.

szerintem úgy általában gyereknek jobb...

mondjuk én már szívesen lennék felnőtt, hogy elköltözhessek az alkoholista apámtól

15L

Egyértelműen felnőtt.

13 éves vagyok (lassan 14), és sokszor elgondolkozom rajta, hogy de jó lenne már felnőttnek lenni. Nyugisan, függetlenül élni, nincsenek szabályok, nincsenek korlátok, egyszerűen szabad vagyok, mint a madár.

Ráadásul rengeteg versenyre is muszáj járnom, ami miatt még kevesebb szabadidőm van. Felnőttként azt csinálok, amit akarok. Ha úgy van kedvem, akkor gépezek. Ha úgy van kedvem, olvasok. Ha úgy van kedvem, eszek. Ha úgy van kedvem, alszom. Egyszerűen utálok gyereknek lenni, sajnálom.