Hogyan bírjam ki egy életen át férfi nélkül?

20as éveimben járok. A világ működését látva - aki szép az mindent visz és az eddigi csalódások után úgy döntöttem soha többet nem kezdek komoly kapcsolatban. Átlagos vagyok, adok magamra de minek is, eddig mindig lecseréltek egy szépre, vagy arról szólt a kapcsolatom, hogy sorolták miben változtassak, nem rögtön az elején, hanem mondjuk pár hónap elteltével. Én meg inkább szakítottam, mert nem éreztem jogosnak hogy változtatnom kellene. A legnehezebb: erős szexuális vágyaim vannak, és megőrülök ha nem szexelek, viszont nem kenyerem az egy éjszakás kapcsolat, az olyan szar szerintem. A gyerekről már lemondtam, egyrészt egészségügyi dolgok miatt, a nagy melleim miatt gerincferdülésem van, és ezzel a veszélyeztetett kategóriába esnék, meg látom sokan szétfolynak, csíkosak lesznek. Az apropó az utolsó pasim volt, aki felnyitotta a szemem hogy mekkora szar vagyok és milyen keveset érek. Előtte se volt sok önbizalmam, de valahogy eléltem belőle. Azóta viszont életkedvtelen vagyok, a munkámat leszarom, folyton azon kattogok hogy lehetnék szebb. Egy csalódás után meggyűlöltem minden férfit, a bókjaik se jelentenek semmit, csak hülye hablatyot. Mi legyek egy nő, akit előbb utóbb megcsalnak vagy éljek magamnak? Csak egyedül olyan unalmas. Halálosan unalmas.