Természetes dolog, ha egy férfi csak pár percet bír ki egyhuzamban a kisgyerekével, ennél többhöz türelmetlen?

Nem természetes dolog!

Gyere fel a www.tusarok.org fórumra! Itt elsősorban nők beszélgetnek nőkkel, ne ijesszen el a pár kötözködő, épp igyekszünk őket eltávolítani, és a Számodra elsősorban érdekes topikokban, pl. "szülni, szülni, szülni" "a gyermek, ha lány", " a gyermek, ha fiú" "mi nőies, mi férfias" úgy sincsenek jelen!!!

[link]

Várunk szeretettel, olvasgass, szólj hozzá a beszélgetésekhez és ha szeretnél, kérdezz is nyugodtan!

A feminizmus ugyan vallja, hogy egy nő egyedül is képes felnevelni a gyereket, HA KELL - viszont az optmiális az, ha az apa egyformán kiveszi a részét a gyermek neveléséből. Mindig örülök, ha azt látom, hogy egyre több ismerősöm él az új típusú családmodell szerint, ahol az apuka az anyával versenyezve nem győzi gondozni, babusgatni a gyereket! Még ha dolgozik is, este, hétvégén ott a lehetőség! Egy igazi férfi örül a gyerekének, és nem kerüli!

A sz.ros pelenka a nőknek is ugyanannyira nem kellemes, mint a férfiaknak, és a nők nem "alacsonyabbrendű lények", akiknek ezt köteességük jobban elviselni!!! Ugyanez van a sírással, stb. Egy egyenrangú pár egyformán részesül a gyerek körüli gondokból, de az örömökből is! A gyereknek is jobb, ha az apa nem egy idegen, hanem olyan személy, akihez olyan mélységgel kötődik, mint az anyjához.

Üdvözöl

egy feminista ;)

Úgy vélem, amiatt, hogy a legtöbb válás a gyermek 2-3 éves korára esik, nem elsősorban a nőket kell hibáztatni. Persze, "megszoktuk" hogy mindig mi vagyunk a hibásak - de gondoljunk már bele, a gyerekért - ami ugyanúgy a férfié is- biológiai értelemben a nő végezte a munka oroszlánrészét (terhesség, szülés, szülés egészségügyi következményei). NYilván rossz a pasinak, hogy jaj 6+6 hétig nincs szex, gyereksírás vab, stb. de mindezek mellett ő egytizedét nem szenvedi meg a dolognak, úgyhogy inkább segítsen, ne panaszkodjon.

Az anyuka nem teheti meg, hogy feláll és azt mondja: "na nekem ebből elegem van, elmegyek a p.csába" - akkor ne tegye a kedves férj sem! Épeszű férfi nem is gondol ilyenre. Most láttam egy régi haverom példáján keresztül is, aki nemrég büszkeségtől dagadva csöngetett be, hogy megmutassa a fiát, akit épp felénk tologatott :D

Igaza van az előttem szólónak, csupán annyit fűznék hozzá, hogy változnak az emberek mindig. Sajnos én is hozzámentem a férjemhez, de az utóbbi években mintha kicserélték volna. Mióta terhes lettem megváltozott. Én is biztos változtam, de sokmindent elnéztem, mert hisz új helyzet, új minden. De nekem is!! Nekem is más és furcsa anyának lenni, mégis feláldozok mindent a gyermekemért, még a büszkeségemet is feláldoztam nem egyszer, de feleslegesen. Mert aki ilyet mond, hogy ha akarsz add be a válás, ha akarsz gyere vissza, ha nem akkor nem, neki mindegy... Ez esetben mit gondol az emberke, hogy talán nem is fontos neki hogy újra együtt legyünk, mert így kevesebb a gondja, nem forgatja fel a mindennapjait egy gyerek! Vagy nincs igazam. Én hiába próbáltam vele beszélgetni, nem lehet! Nem érdekli, ő úgy látja, hogy az amit csinál, ahogy viselkedik normális és nem akar változtatni. Az én hibáimat hozza fel állandóan, hogy őt nem tudom mindig és mindenhol körbeugrálni, és mindig azzal piszkálom, hogy vigyázzon a gyerekre. Az ő szavaival élve: ma fél órát vigyázok rá, holnap már 2 órát kell, aztán meg már egy fél napot! Ez durva szerintem.

Tehát ne mondja azt senki, hogy vannak mintaapák és kevésbé azok, de mi választottuk és fogadjuk el! MErt sajnos előre senki sem tudja hogy milyen szülő válik majd belőle, ha tudná minden nő és férfi, akkor valószínű ennek tudatában vállalna vagy nem vállalna gyereket. Én szeretném ha a férjem ugyanaz lenne, mint régen, de hiába pedálozok, hogy kicsit rávezessem erre, ha őt nem érdekli csak a buli, haverok, alvás... És a család??!! Nem szeretném hogy a kicsi azt lássa, hogy apa néha rajong érte, néha meg rá sem néz. Én mindig szeretem a gyermekem, nem csak néha. Ettől lesz teljes az élet!

a férfiak ilyenek legtöbb esetben az én környezetemben legalább is.a tapasztalat az, hogy ahogy cseperedik a gyermek annál többet fog vele foglalkozni.nem tud mit kezdeni vele.ez a baj.a sírás pedig azért zavarja, mert nem tudja, hogy nem olyan egyszerű megvígasztalni egy ilyen kis síró csöppséget.

nyugodj meg, az idő megoldja,addig pedig maradj nyugodt,mert a picurkád is megfogja érezni a feszültséged.

Dehogy termeszetes, de sajnos a legtobb ffi ilyen. Micsoda egy onzo alakot fogtal ki te is, es ez mellett meg egy jo nagy bunko is, mar megbocsass!

Kepes otthon hagyni tegedet es a kicsidet, tudod, meg par huzasa lesz, aztan remelem pakolsz, es otthagyod a...nem akarok csunyat irni! Micsoda szem.. emberek vannak, az agyam megall, komolyan mondom.

Mennyi csaladba szuletik beteg gyerek, mit tenne a te onzo ferjed, ha ejjel-nappal orok eletere felugyeletet igenyelne az utodja????????

Szerinted szereti a gyereketeket? Felejtsd el! Sajat magan kivul senkit nem szeret!!!!

Szia!

Nem, nem természetes dolog.

DE: nem derül ki az írásodból csomó olyan dolog, ami jelen esetben szerintem nagyon fontos.

Nem mindegy, hogy mit dolgozik. Egy olyan férfi, aki napi 10-12 órát vezet kamiont, teherautót az igenis aludjon éjszaka. Senkinek sem hiányzik, hogy két nap múlva jöjjön a telefon, hogy felcsavarodott egy oszlopra vagy nekiment bárminek.

Az én férjem sem kelt fel a gyerekhez éjszaka, mert nem engedtem neki. Napi 100 km-t vezet minimumba, de van, hogy többszázat. Emellett komoly szellemi munkát végez, senkinek nem kell az, hogy a fáradságból kifolyólag hibázzon és elveszítse a munkahelyét.

Még mielőtt jönne, hogy én sem lehetek fáradt közlöm, hogy soha nem voltam, akkor aludtam, amikor a gyerek. Minden háztartási teendőt akkor csináltam meg, amikor időm volt rá, ha meg akkor sem ment, akkor kértem segítséget a családtól. A férjemnek egy normális, kipihent feleségre van szüksége, nem egy mártírösztöndíjas hullára.

Az éjszakai alvásért cserébe ő fürdeti a gyereket, aki most 10 hónapos, de két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor fürdettem én. Este és hétvégén le sem lehet őket vakarni egymásról.

Minden nap minden percét elmesélem neki, amikor hazajön, így tisztában van vele, hogy aznap mi volt a probléma, mi volt rá a megoldás, aznap melyik játék volt a befutó, milyen új dolgot tanultunk. Azért alakult ez ki, mert az elején én is azt vettem észre, hogy bepánikol, amikor üvölt a gyerek a kezében. A legtöbbször át is akarta adni, de én (bár nagyon nehéz volt), nem vettem el a gyereket tőle. Inkább ott álltam mellettük és mondtam, hogy mit csináljon, hiszen neki is tudnia kell megnyugtatni a gyereket, neki is tudnia kell, hogy milyen sírás milyen probléma esetén szokott lenni.

A legtöbb férfi kirekesztettnek érzi magát, mert fogalma sincs arról, hogy mi zajlik nap, mint nap otthon anya és gyermeke között. De honnan tudja, ha nem meséli el neki az anya?

A nőknél ösztönösen jön, hogy hogyan kell egy gyerekhez viszonyulni, de a férfinak meg kell tanítani, hogyan lehet apa. Szerintem még nem késő megtanítani a férjednek.