Elmondanátok nekem, miért jó, vagy miért fontos ennyire mindenkinek, hogy legyenek igazi barátai?

Egy ideig én is hasonlóan vélekedtem a barátságról, mint Te kedves kérdező.

Úgy gondolom azok, akiket kevésbé viselek el, vagy csak elvárás miatt viselem el, azok nem barátok, csak haverok, vagy simán ismerősök.

Sokáig nem is akartam baráti kapcsolatokat. Magam sem tudom miért, csak nem akartam (és abban az időszakomban talán nem is voltam egyenesben önmagammal, ez vetítődött ki az emberi kapcsolataimra).

Mostanában és az elmúlt egy évben viszont néhány nagyon normális és rendes ember társaságába kerültem, akikkel nagyon jól érzem magam, és úgy hiszem, hogy ez kölcsönös. Igazán csak most kezdtem el értelmezni (vagy újraértelmezni) a barát, barátság fogalmát.

Azt azért el kell mondanom, hogy az eddigi egész életem alatt volt és van egyetlen egy barátom, akiért tényleg az életemet adnám. Bár ez inkább tűnik számomra testvéri kapcsolatnak (noha nem vagyunk testvérek).

Az ember valóban társas lény, és ha van néhány jó és közeli barátja, sokat segít. Hiszen a barát örömben, bánatban....:)

Szerintem ez ide illik:

http://www.youtube.com/watch?v=ttOEgFKBDtU

Tanulságos mondanivalója van! Az emberek főként arra tartják a másik felet, hogy a terhüket áttehessék őrá. Jó példa erre a videóban hallható megcsalásos dolog. (3:10-től)

Kérdező! én is ilyen voltam, mint te. barátok terén még tartom is magam hozzá, de a párkapcsolatra nem vonatkozik. mikor egyedül voltam, én is azt mondogattam, h igazán nem is kell kapcsolat, közben csak nem volt és reménykedni sem mertem már, hogy lesz, így be akartam magamnak magyarázni, hogy így is jó.

Mióta párom van, nem tudok meglenni társaság nélkül. Ha itthon vagyok, mint most is 3 napig, nem hívok barátokat, mert nem hiányoznak, elég amit a kollégákkal beszélek, de a kedvesem nélkül nehéz.

Van egy mondás:

“Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!”

Szerintem te is ilyen vagy. Ha nem, nem foglalkoztatna ez a kérdés, amit feltettél. De jól van ez így, tudod kezelni az életet bármilyen körülmények között, jó, ha olyan talpraesett az ember, hogy egymaga is megbirkózik az élettel. Nem értettem soha az olyanokat, akik egy 20 perces buszutat sem bírnak ki anélkül, hogy beszélnének valakivel. Már kapja elő a telefont, felhívja xy-t, cseveg, leteszi, két perc múlva már remeg mindene, mert megint közölni akar valamit a világgal... Kiakasztó. :D Szóval jó vagy így, nyugi. :D

22L

Előző vagyok: Amúgy sok ismerősöm, haverom van, sőt 1-2 komolyabb barátság is, de sosem tudnám "az életemet" áldozni értük. Lehet lepontozni.

20/f