Hogyan lehet azt elérni, hogy az ember képesnek érezze magát a dolgokra?
Olyan kevés az önbizalmam, hogy szinte semmire nem érzem képesnek magam. Nem úgy értve, hogy depressziós vagyok és nincs erőm hozzájuk, hanem hogy nem tudnám őket megcsinálni, mert túl buta / ügyetlen / lassú / stb lennék hozzá. Vagy ha valamit mégis csinálnom kell (mert mondjuk iskolai feladat), folyamatosan úgy érzem, miközben csinálom, hogy rosszul csinálom. Mióta az eszemet tudom, ez így van. Pedig a szüleim szeretettel neveltek, sőt értettek is a neveléshez (pedagógusok), mindent megtettek, hogy legyen több önbizalmam, de nem sikerült nekik. A óvónők, tanítónők is sokat dícsértek, amikor kicsi voltam, mert mindenhez volt tehetségem (rajz, ének, matek, helyesírás, nyelvek), osztályelső voltam. Akkor még egy fokkal jobb volt az önbizalmi helyzetem, de nem sokkal. Mára katasztrofálissá vált :( 20 éves vagyok
Légyszi ne azt írjátok, hogy "fordulj szakemberhez", ilyeneket tudok magamtól is :) Én arra lennék kíváncsi, hogy esetleg aki volt már ilyen helyzetben, az hogy változtatott magán, hogyan tudott hosszútávú sikereket elérni! (Nekem is sikerült már pár hétre-hónapra szemléletet váltani, de minduntalan visszaestem az eredeti helyzetbe. Ehhez az is hozzásegített, hogy már teljesen megszoktam, hogy "én vagyok a kis halkszavú lány, aki nem bízik magában")
Előre is köszi, és bocsi, hogy ide írtam, de itt olvassák legtöbben
Egyáltalán nem vagy egyedül:) Én is gyakran így érzek, illetve ha valami nem úgy alakul ahogy szeretném rögtön magamban keresem a hibát. Ami pedig a társas életemet illeti leginkább semmi. Egy nagy 0 a kapcsolatom a külvilágal. :) Olyan mintha Olyan mintha a külvilág lenne az idő ami halad előre és mozgásba hozza az embereket. Én mintha kint lennék az időn kívül és tudom hogy nem szeretnék részt venni ebben a "rendszerben.
Az embert túl nagy elvárások elé helyezik (vagy mi magunkat)....
Igazi önbizalmat akkor szerezhet az ember ha olyan megmérettetésekkel néz szembe amiktől NAGYON fél.
Tehát: írd össze mik azok a dolgok, helyzetek az életben amiktől nagyon félsz (pl. ismerkedés, sok ember előtt beszélés stb.) majd kezdve a legkevésbé félelmetessel fokozatosan haladva a legfélelmetesebb felé nézz szembe egyenként mindegyikkel.
Én is ilyesmi voltam, halkszavú, nem tanultam jól, önbizalmam semmi, én mikor az általános iskolának vége lett, végre mások lettek a körülmények, emberek, egyszerűen csak eldöntöttem, hogy itt senki nem ismer, nyugodtan változtathatok magamon. Mert nekem az volt, hogy mikor 13 éves körül mindenki változott nőttek felfogásban is, én nem mertem kimutatni semmit. Szóval a változás segített nekem, és hogy kitartottam magam mellett, hogy igenis érek annyit, mint a többi, butább sem vagyok, főleg ha tanulok, de ha úgy folytatom ahogy eddig, akkor bizony lefogok maradni, és most még nem késő kapaszkodni.
Merjél kinyílni emberek felé, ők nem látnak beléd, nem tudják mit érzel, hogy fura ez neked, de ha határozottabban adod elő magad, meglásd kapni fogod amire vársz.
Próba szerencse
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!