Volt már olyan, hogy az exetek nem akarta felfogni, hogy köztetek mindennek vége, és a szakítás után zaklatott, hívogatott, smsekkel bombázott, vagy fenyegetőzött? Mi történt. Mit kell ilyenkor tenni?

Engem is hónapokig csörgetett a volt pasim, pedig sosem vettem fel a telefont.

Az elején alig mertem elmenni otthonról, mert folyton a házunk előtt volt, egyszer még az ablakomhoz is felmászott és kopogott a párkányon ( elsőn lakunk!!! ).

Utolso elotti,

Ha eroszakkal, fenyegetessel kerulnek megint ossze a regi parok, (mert egyiknek nincs mas valasztasa, a zaklatasokert, fenyegetozesekert) ez mar beteg, irany a rendorseg. Fenyegetozesbol legtobbszor durvasag lesz, veres, meg gyilkossag is. Mindenkinek joga van, a par onkentes megvalasztasahoz es otthagyasahoz is.

Jézusom! Azért ez már durva.. Ha nem szereted ez tényleg idegesitő lehet, de én aki még imádom nagyon örülnék ha be akarna mászna az ablakomon :)

Sajnos nem akar.

Én is túl akarom tenni magam rajta de nem megy, mert csak a jó dolgokra tudok gondolni semmi nem jut eszembe amiért megutálhatnám! És ha látom elolvadok, ahogy rám néz. Régen soha nem volt rám ilyen hatással, ekkora hatással.

Mondjatok akármit aki szerelmes az hülye én próbálom visszaszerezni, de nem zaklatással. Zaklatni nem fogom az nem én vagyok.

Kedves 76%-os!

A kérdés a zaklatásról, az állandó hivogatásról szól, nem arról, hogy évente egyszer, karácsonykor írunk neki egy smst.

Mellesleg, ha én azt mondom az exemnek, hogy soha! nem akarok felőle hallani, nem érdekel semmi vele kapcsolatban, akkor évente egyszer se keressen. Az ember nem véletlenül szokott ilyesmit kérni. Ha ezt nem tartják tiszteletben, akkor igenis zaklatásról beszélhetünk.

Én is gondolkodtam hasonlóan, mint a 76%-os. Amúgy soha nem hívogattam, nem is kerestem az exemet aki dobott.

De én tudtam, hogy mást kell keresnem, mert fölöslegesen szenvedek. Összejöttem egy minden szempontból sokkal jobb férfival. Az expasi most már kepeszt utánam, mert tudja, hogy már rég nem kell nekem. De én a jelenlegi páromat nem cserélném le, a régi érzelmek elmúltak.

A mostani páromnak viszont van egy "kedves" volt felesége, aki attól függetlenül, hogy mással él már (és állítólag tök szerelmes), szokott érdeklődni párom felől telefonon, sms-ben, ha lemegyünk a boltba 3 perc és ott van ő is, stb. Hoz nekünk ruhákat, meg apróságokat, hiába mondom, hogy nem kell. Egy utcában lakunk és mindig összefutunk vele. A páromat nem érdekli már a nő. Párszor leépítette már bunkón is, de akkor azzal fenyeget, hogy a közös kislányukat nem engedi át többé az apjához.

Az a nő/férfi, akivel szakít a párja, és világosan fogalmaz (pl. elküldi a fenébe) egy évben EGYSZER SE keresse már meg az exét! Főleg ha már új kapcsolatban él az aki kidobta. Hagyjuk már egymást békén! Ez az én véleményem.

24/N

Ha túl leszek rajta akkor majd talán be is tudom tartani. :(

De nekem nem mondta, hogy sose keressem sőt azt szeretné hogy halljon rólam még, ne tűnjek el teljesen adjak magamról életjelet rendszeresen!

Úgy küldött el a fenébe, hogy világosan megmondta velem komoly kapcsolatot már nem akar. Azt nem mondta hogy ne keressem. Szerintem baráti kapcsolat azért maradhat. Abból meg majd igyekszem feltornászni magam. Lehetőleg úgy hogy ne tűnjön fel neki hogy vissza akarom szerezni mert még menekülőre fogja. Én nem visszakönyörögni akarom magam. Én azt akarom elérni, hogy újra belém szeressen és ő maga akarjon velem lenni. Lehet hogy kútba esett ötlet, de a remény hal meg utoljára. :(

Bocsi az offért, és kérlek ne röhögjetek ki az ember végső kétségbeesésében minden kis fűszálba belekapaszkodik. :(

Jó lenne már ha el tudnám felejteni! Ő volt az első, szerintem ezért is nehéz az első szerelem (3évig tartott) mindenkiben mélyebb nyomot hagy.

Anno, 20 éves koromban volt egy srác. Nagy szerelemnek indult. Ő problémás volt, ivott, néha anyagozott is, én meg igazi "terézanyuként" igyekeztem megmenteni. (Akkor még azt hittem, a szerelem mindent megold.)

Valamennyire sikerült is. Évek alatt szakmát szerzett, az anyagról teljesen lejött, a piát is mérsékelte. Épp csak én zakkantam bele, teljesen "befeketedtem" mellette. (A hajam, a ruháim, a végén már mindenem fekete volt.) Együtt is éltünk...

Végül teljesen kiszerettem belőle. Sosem lett egész ember, örökre zakkant, gyenge lélek maradt. Végül szakítottam vele. De ő nem volt hajlandó elköltözni (nálunk laktunk) arra hivatkozva, hogy nem tud hová menni. Hónapok teltek el így. Ő közben állandóan bizonygatta, mennyire szeret. Én persze akkor már nem is feküdtem le vele, nem akartam semmit tőle. Könyörögtem, menjen el, álljon a maga lábára.

Nem akartam őt bántani, de nem hagyott élni. Állandóan azzal próbált zsarolni, hogy öngyilkos lesz, ha kirakom. (Apám anno tényleg az lett gyerekkoromban, így még nehezebb volt.)

Aztán végül bátyám segített rajtam. 3 hónapra elvitt vidékre. Pasi persze minden nap telefonált... Én azonban megismertem ott valakit, és ezzel végleg "leváltam" az exről.

Amikor elmondtam neki, lejött utánam vidékre. Könyörgött. Fenyegetett. Hazaküldtem, hogy pakoljon, és menjen el, mire én is hazamegyek. Persze nem tette meg...

Ekkor már nem sajnáltam. Bátyám segítségével összapakoltuk a cuccát, és kitettük az utcára. Akkor a sajnálattól bőgtem. Utána a megkönnyebbüléstől.

Évekig hívogatott még utána. Próbálkozott visszajönni. Hol felvettem a telefont, hol nem. A kapumban állt, csöngetett... Aztán - más okból - elköltöztünk onnan.

Sajnáltam, de sosem kellett volna vissza. Miután komoly kapcsolatom lett, számot cseréltem. Ezzel végleg vége lett.

Szerintem azóta már nem is él. Facebookon nincs fent, és más hírt se hallottam róla már évek óta. De őszintén, nem is hiányzik. Nagyon taccsra tett az a kapcsolat engem is, évek kellettek, mire teljesen helyrejöttem.