Miért van bennem egy olyan érzés, hogy le vagyok maradva a páromtól?

A barátom és közöttem 14 év a korkülönbség. Amikor mesél a gyerek- vagy kamaszkoráról, mindig egy furcsa érzés tör elő belőlem. Egyszerre kiszámolom, hogy hány éves voltam, és az jut eszembe, hogy hol voltam én még akkor?! Olyan jó róla kiskori képeket nézegetni, de mégis úgy érzem, le vagyok maradva tőle. Ami bizonyos értelemben igaz is, de szerintem nem kellene ennyire a szívemre venni.

Ő sokkal több mindent élt meg, több a tapasztalata. Persze néha jókat röhögünk, ha erről beszélgetünk. :)

Az is benne lehet a dologban, hogy már volt egy házassága, és én akkor még igencsak gyerek voltam, de mégis úgymond féltékeny vagyok (ami már nincs is...) szerettem volna akkor és ott lenni mellette és akkor talán minket hozott volna össze a sors (már mondta, hogy bárcsak 10 évvel ezelőtt ismert volna meg, persze nem 10 éves lennék, hanem 20)

Nagyon szeretem, ő is engem. Ez az érzés akkor tör fel bennem, ha régi képeket látok, vagy egy sztorit mesél el.

A kérdés igazából az lenne, hogy normális-e ez az érzés. 2 éve vagyunk együtt.

Leginkább azoknak a válaszát várom, akik szintén nagy korkülönbségű párkapcsolatban élnek. Köszönöm!