Az apám alkoholista?
16 éves vagyok, van egy nővérem és egy bátyám. Édesanyám 2 évvel ezelőtt öngyilkos lett, azóta édesapám egyedül nevel minket. Amikor józan, nagyon szerethető és jószívű ember, azonban ilyen alkalom nem sokszor van.
Sajnos nem sokszor. Anyu halála óta egyre többet iszik, és egyre mocskosabban. Nem sok pénzünk van, sokszor hitelben vásárol a boltban, de akkor is hoz magának bort. Tudjátok, ezt a 2 literes kommersz, tabis löttyöt. Ettől be is áll, és agresszívvá, kötözködővé válik. Amikor van pénzünk, akkor is inkább bort vesz, mint rendes kaját.
Amíg édesanyám élt, őt többször bántotta. Beteg is volt, ezért nem volt neki nehéz vele. Persze nem ütötte, hanem a karját megszorította, lökdöste, minden szarnak lehordta, ha jól emlékszem, egyszer pofozta meg.
Volt, amikor apu nővérénél aludtunk, inkább elmenekültünk ottonról. Többször megfordult már a fejemben az, hogy inkább öngyilkos leszek, mert én ezt már nem tűröm, hogy minden nap kikészít minket. Akkor talán észhez térne, és nem lenne ilyen rossz a tesóimnak sem.
De én erre nem vagyok képes... Egy ilyen emberért nem.
Szerintetek mit tehetnék? Nővéremmel kiabál általában, bátyám nem foglalkozik vele, így ketten nem igazán tudunk mit tenni. Tesóinak nem akarunk szólni, kellemetlen helyzetbe nem hozzuk, és tudom, hogy nem változna semmi. Ahogyan azt is, hogy szeret minket. De én ezt már nem bírom.
Nem értem anyukátok miért hagyott cserben titeket?
Apukádra visszatérve, a szüleivel milyen a viszonya, a viszonyotok? Mit tudnak róla, hogy folyton iszik?
18:52: Én is ettől féltem, mert magas a vérnyomása mindig, és látszik rajta, hogy már tönkretette magát...
És nagyon sajnálom, ami történt veled, és őszinte részvétem! :/
18:53: Apukámon nem érzem azt, hogy elszánt lenne. Erős ő annyira, hogy magától is le tudna szokni.
Vagyis én azt hiszem...
19:14: Faluhelyen lakunk, és itt valóban az van, amit írsz. Hála az Istennek, kocsmázni nem jár.
És igen, az valóban igaz, hogy nem képesek kevesebbet. De szerintem nem szokna le teljesen, magától semmiképp nem határozná el.
19:23: Anyukám mellrákot küzdött végig miattunk, kemoterápiákra járt, közben a kínok kínját élte meg. És sohasem panaszkodott. Tünetmentes lett, aztán áttétet találtak a gyomrában. Közben volt neki agyérszűkülete is és depressziós is volt. Mégsem panaszkodott sohasem.
Ő volt a legjobb szülő a világon. És ő nem hagyott minket cserben. Egyszerűen már nem bírta. Nem gyávaságból lett öngyilkos, hanem azért, hogy ne lássuk leépülni teljesen. Én tudom. Ő minket soha nem hagyott volna el azért, hogy neki "jobb" legyen.
Egyébként apu szülei már nem élnek. Testvérei pedig azt mondták, hogy szóljunk nekik, ha sokat iszik, és segítség kell.
De egyszerűen nem merünk hozzájuk fordulni.
"Emlékesztet engem is pár dologra, nálunk is ugyan ez volt a helyézet, sokszor éjjel kellett menünk otthonról, apánk terrorra miatt!"
Nálunk ugyan ez volt. 19 évesen megszabadultam tőle.
Bocs, azt nem tudtam, hogy ennyire beteg volt! :( De egy öngyilkosság akkor is durva.
Apukádat kellene meggyőzni, hogy álljon talpra! Testvére(i), szülei segítségével!
Én is ugyanígy élek. Teljesen.
16/L
Sajnálom kedves kérdező. Nem olyan durva a helyzet, mint nálatok, de hasonló nálunk is. És csodálkoznak szüleim, hogy állandóan beteg vagyok, arra nem gondolnak, hogy az itthoni folytonos stressz okoz megannyit ezekből :S
Sajnos a megoldás az elköltözés lesz, apa nem hagyja, hogy segítsünk neki, mert azt mondja, hogy ő nem alkoholista.
Annyit tanultam, hogy italos emberrel nem fogok együtt élni, ha azután derülne ki az illetőről, hogy alkoholista, akkor azonnal fogom a sátorfámat, és elhagyom. A gyerekeimet biztos nem fogom kitenni ilyesminek! 20 L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!