Jogosan érzem magam rosszul, vagy alaptalan a "felháborodásom"?

Nem is inkább felháborodás amit érzek,inkább csak rosszul érzem magam,mert a barátom,akivel évek óta együtt vagyok,rajtam próbál "spórolni".

Nehogy valaki félre értse,nem vagyok anyagias,viszont egyre sűrűbben veszem észre,hogy például alkalmakkor,karácsonykor is,az egész családban mindenkinek nagyobb ajándékokat vett,persze ezeket vette meg először,az enyémet pedig utoljára hagyta,azzal az indokkal,hogy nem tudja mit vegyen.....

Mivel az én ajándékom karácsony után lett megvéve,(utólag megtudtam),ezért alig kaptam valamit,mert persze akkor már nem igazán volt rá pénze,hogy bármit is vegyen....így pár apróságot kaptam.

Nem ez esett rosszul,nem az anyagi oldala....hanem az,hogy én utoljára lettem hagyva,hogy három év után gondolkodnia kell azon mire vágyok,mit szeretnék,mikor én mindig megtudom lepni valamivel,úgy,hogy nem kérdezem meg előtte róla....

Annyira rosszul érzem magam emiatt,persze nem ez volt az első eset,itt volt a Valentin nap,amin ugyancsak hasonló történt.....

.....és még sorolhatnám.....úgy érzem emiatt,hogy úgy gondolja,nekem mindegy mit kapok,valamit elém rakjon,Valentin napon is oda dobta a csokit amit vett,és annyit mondott,hogy Boldog Valentin napot....

Az érdekes az egészben,hogy különben teljesen jól megvagyunk,szerelmes,ahogy én is,hamarosan költözünk össze,és nagyon boldogok vagyunk,de ezen nem tudom magam túl tenni.....

Jogosan érzem magam ennyire rosszul?