Szeretnék összeköltözni a párommal. Mit tegyek?

Egyáltalán nem köteles apud eltartani!Ha ahoz elég felnőttnek érzed magad, hogy össze költözz valakivel, akkor ahoz is legyél az hogy eltartsd magad.

16 évesen elmentem dolgozni suli mellet.A 6 órási vonattal mentem suliba, onnan rögtön a meló helyre du 3ra és bent voltam este 10ig, de volt hogy tovább.Éjjel 11re értem haza és másnap 4kor keltem a suli miatt.Nem volt egyszerű, de úgy voltam vele hogy mivel mihamarabb szerettem volna anyutól elköltözni annak ez az ára.

Már elköltöztem tőle, és segít ha kell, de nem minden hónapba tartom a markom hogy figyelj te szültél akkor fizesd ki nekem ezt meg azt, hanem ha esetleg van egy váratlan, nagyobb kiadásom és felajánlja a segítséget akkor elfogadom, de nem kérem.

Persze hogy a szülő ameddig csak tudja segíti a gyermekét, de van különbség a között hogy segít ha kell, meg a között hogy ő tart el még 20-30 évesen is mert nem megyek el dolgozni.

Nekem apám is ezt mondta : "Kislányom ha elég nagy vagy a pasizáshoz, akkor arra is legyél nagy hogy eltartsd magad."

Teljes mértékben igaza volt, és ennek ellenére is segít ő is ha akar, de tőle sem várom el.

Amúgy meg mi az hogy azt sem akarod hogy a párod tartson el?Mennyivel természetesebb hogy apád tart, mint hogy a párod?Akkor ezek szerint ha már lesz saját kereseted, de csak annyi hogy elég a rezsire+kajár akkor a fodrászt, új ruhát is apád fizesse azért hogy a pasidnak elég csinos legyél.Ennyi erővel szólj szegény apádnak, hogy készítsen elő a sexhez, nehogy már fáradjon ilyenekkel szegény pasi, neki már csak bekeljen tenni.

Bocs a kicsit erős fogalmazásért, de szinte pont ugyan olyan.

Igazad van, nem szabadna az édesapádnak ilyeneket a fejedhez vágnia, hisz senki nem azért vállalja a gyereket hogy az utána halálra hálálkodja magát.

Viszont egyáltalán nem kötelessége támogatni az iskoládat, és az összeköltözést sem a pároddal. Így ez ne legyen elvárás a részedről sem, mert ez meg tőled nem lenne szép dolog.

Én is voltam egyetemista. Nem volt könnyű, de nehéz sem. Megoldható lett volna mellette simán, hogy munkát vállaljak, ha szükséges. Nem kell bonyolult dolgokban gondolkodni, pláne nem diplomás állásban. A munka az munka. Mindegy milyen, ha tisztességes. Nem muszáj rögtön puccos irodai munkát keresned....

*Ha elköltöznék szerintem az természetes lenne,hogy segítse az életemet,amíg nem dolgozom.

Nem. Ha elég felnőtt vagy elköltözni, legyél elég felnőtt eltartani magad. Ennyi.

Egyáltalán nem kötelessége a szülőnek, hogy a húsz éves gyerekét segítse a továbbiakban is.

Ha azt akarod, hogy segítsen, akkor alkalmazkodnod kell a szabályaihoz.

Nem teheted azt meg, hogy azt teszed, úgy élsz, amivel nem ért egyet és még elvárod tőle, hogy anyagilag támogasson is.

Persze sok szülő ennek ellenére támogatja a gyerekét, hiszen csak a gyereke. De ha nem teszi meg, az is teljesen jogos.

Ha a szüleid akarata ellenére döntesz valamit, akkor ehhez az anyagi fedezetet neked kell előteremtened.

Próbálj meg valami diákmunkát vállalni!

ha nem ad, akkor nem ad. ezt kell elfogadni, így kell megoldani.

én nem teljesen önszántamból költöztem el anyumtól, hanem ő ment a pasijához, akivel én nem jövök ki olyan jól, meg aztán zavarni sem akartam őket.

így anyum ajánlotta fel, hogy valamennyit belead a költségeimbe, a többit én teremtsem elő.

működik. nem pumpolom anyámat, nem tartom a markomat, van hogy visszautasítom, ha túl sokat akar adni, de mivel nem állnak az éhenhalás szélén, és szívesen segít, így elfogadom tőle.

sosem mondta még nekem, h hálátlan lennék, vagy hasonlók.

le lehet pontozni, meg le lehet szólni.

ha apud ezeket vágja a fejedhez, akkor nem tudsz tőle segítséget kérni, magadnak kell megoldani.

egyébként tényleg van egy halom diákmeló, hostessmunka, amit hétvégén is tudsz csinálni. egyik nap meló, másik nap a pároddal vagy. ebből már csak kijön a bérlet meg a könyvek ára.