Szeretnék felnőtt lenni, saját családot, és munkahelyet, pedig még csak 13 éves vagyok. Miért érzek így, amikor minden rendben van itthon, boldog családban élek Édesanyámmal, akivel mindent meg tudok beszélni?

Ez teljesen normális, és nagyon jól is van így. Épp azért érzel, gondolsz sokat ilyesmire, mert biztonságban érzed magad a saját családodban. Ahhoz, hogy az ember - bármilyen korú is - tervezgetni, álmodozni merjen, megfelelő háttér kell mindenféle szempontból. És kell - például - egy olyan Édesanya, akivel mindent megbeszélhetsz. Biztosan Ő is szívesen beszélget veled olyasmiről is ami nem "csak" gyerekes téma.

Tudod mennyire irigyelnek téged ezért nagyon sokan a korosztályodból?

Én is, még általános iskolás koromban gondolkoztam ilyenen, pontosabban, hogy a felnőttek mit csinálnak pluszban, amit a gyerekek nem. Meg is mondtam anyunak, hogy én is tudnám azt csinálni, amit ő, mert már azt is tudom, hogy pl. a vizet csekken a postán kell befizetni...

Utáltam az iskolát, pedig jó tanuló voltam. Mindig arra vágytam, ne kéne már iskolába járnom, és hogy dolgozhassak egy független nőként és legyen lakásom.

Fura, most hogy van egy babám, na ez nem szerepelt az álmaim között :-) de jó érzés.