Ézeztél már olyat hogy valahonnan kiakarnak közösítteni?

Szia! Én is így érzem sokszor, ha az állítólagos barátaimmal találkozok.

Ha pl 3an megyünk.. akkor a másik 2 lány szinte "összenő" engem oltogatnak, fricskáznak... és mindezt a legnagyobb egyetértésben. Ha egyiküknek valami nem tetszik, akkor a másik lány véleménye is megváltozik.

Eléggé kirekesztettnek érzem magam :( de félek, ha otthagynám őket, akkor nem lennének barátaim.

Nagyon rossz érzés, szóval meg tudlak érteni, de sajnos segíteni nem tudok :(

ugyan úgy vagyok mint az előző válaszoló:(

én ott hagytam őket..és jól tettem...

olyan bnők nem kellenek.

sokáig egyedül voltam,de lettek új barátaim:)

Ha a barátnőddel jársz oda, vele milyenek a többiek? Vagy ő is beilleszkedett a nagyobb társaságba, és úgy érzed csak neked nem sikerült?

Elég durvák ezek a példák, amit mondasz.:-S Én fősulin tapasztaltam ehhez hasonlót. Ott úgy alakult ki a klikk, hogy vagy egyfolytában velük vagy, ha csak néha-néha akkor már kinéznek. Nekem pl. tök kellemes lett volna lyukas órákban a társasággal lógni, viszont esténként, délutánonként nem nagyon értem rá, és észrevettem, amiért nem voltam ott minden összeröffenésen, már furcsán néztek rám, ha legközelebb megjelentem. De én úgy voltam vele, vannak régebbről barátaim, párom, családom, nekem nem úgy megy, hogy jön egy új közösség, és az egész életem róluk szól, mintha valami szekta tag lennék. Szóval nem bántam, hogy ezáltal inkább kimaradtam a "jóból".

Nem tudom nálad lehet e ilyesmiről szó, hogy nem vagy "eléggé bennfentes".

szia,

én voltam így. barinőimmel elmentem valahova beülni, ha netalán a szélére kerültem, akkor a mellettem lévő hátat fordított nekem és úgy beszélt a többiekkel, persze engem teljesen így elzárt tőlük, azt sem vették észre, mikor elbúcsúztam és hazamentem... vagy máskor ha netalán középre kerültem, akkor rajtam keresztül beszélgettek, de hozzám egy szót sem szóltak.. ezekkel be is végeztem a barátságot.