Volt h kimenekültél valahonnan mert megláttál egy "kedves" családtagot?

Elváltam, az anyósomék nagyon sokat bántottak, mondhatni sok szöget vertek bele a házasságunk koporsójába. Legutóbbi alkalommal nagyon csúnya veszekedés generálódott, anyósom-apósom mindent a fejemhez vágtak, főleg azt ami nem igaz, de azért tud fájni, én meg válaszoltam ugyan, de olyan megalázó és földbedöngölő szituáció volt h ma is rossz visszagondolni.

Lassan fél éve ennek és mivel közel lakunk, egy helyre járunk vásárolni óhatatlan volt h egyszer összefutunk. Na ez tegnap történt, a fiammal vásároltunk, épp befejeztük, toltam ki a kocsiban és akkor megláttam apósomékat....és hát amilyen gyorsan csak lehetett elkezdtem szaladni a kijárat felé, talán nem láttak meg, remélem. Eszem ágában sem volt velük találkozni, be a gyereket a kocsiba és haza. Otthon teljesen kész voltam, annyira felzaklatott a dolog, pedig én voltam aki legutóbb megőrizte a hidegvérét, nem sértegettem őket, de rám nem jellemző módon szinte megfutamodtam.

Tudom, mi lett volna a helyes döntés, kimérten köszönni nekik, gratulálni az új unokához és felnőtt módjára viselkedni, nem úgy mint egy ovodás! Tegnap nem sikerült szembenézni a "mumusaimmal"! Volt valaki ilyen helyzetben, éreztétek már ezt? Mi okozta a rémületet?