Ma van a 6 éves házassági évfordulónk. Csalódott vagyok?! Muszáj kiírnom magamból.

Sziasztok!

Érdekes volt olvasni ki mit gondol. Köszönöm a kommenteket, akár negatív, akár pozitív. Hiszen tudjuk, hogy az írás milyensége, a kifejezett gondolatok minősítik leginkább az írójukat. :)

Nos érdekes, és számomra megdöbbentő, hogy sokan mennyire nem olvassák el figyelmesen nem csak az apróbetűs kiegészítést, hanem magát a "kérdést" sem. Vagy az olvasással vannak gondjaik, vagy pedig a szöveg értelmezése nehéz számukra. S mindemellett rögtön ugranak és harapnak. :)

Akkor kicsit szájbarágósan, hogy a nehezebb felfogással rendelkezők is megértsék a helyzetem és a problémám. Mert ugyebár ismeretlenül belekötni a másikba lehülyézni a legjobb móka, főleg ha nem kell hozzá felvállalni az arcot, és nevet. Mert tapasztalataim szerint akkor válnak nyulakká a farkasok :)

Külön kassza: Igen, az van. Van egy közös, amibe mindketten meghatározott összeget teszünk bele. Ez fedezi a rezsit és a konyhaköltségeket úgymond. Amíg nem volt baba tökéletesen megfelelt. Mivel mindenki a maradék pénzével úgy gazdálkodott, ahogy akart. A férjem háromszor annyit keres mind én, mégis képes minden hónap végére elverni. Én pedig világéletemben takarékosabb voltam. Viszont azt nem tűri el, hogy korlátozzam mire költi azt a pénzt amiért megdolgozott.

GYED: Ismertebb nevén gyermekgondozási díj. Ezért gondolja azt, hogy a gyerek után kapom (mint ahogy valójában ez az igazság) és várja el, hogy csak abból költsek a gyerkőcre. Eddig sikerült is megoldanom, bár a nagy dolgokat mint kiságy, babakocsi ő vette. Mondja ugyan, ha kell kérjek, de sajnos az olyan hosszas procedúra (mert megnézi, megrágja, meggondolja aztán úgy dönt, hogy talán mégsem kell akkor meg kell győzni stb stb) hogy ha lehet elkerülöm, mert lehet már réges rég elvitte más, vagy vége az akciónak.

"Kinyalva a segge": Ezt azért így írtam, mivel rögtön megvádoltatok volna azzal, hogy nem kap itthon semmit csak házsártos asszonyt naná mit ünnepeljen. Nos ez koránt sincs így. Ellátom, kap meleg kaját, mosok főzök takarítok mosogatok stb stb stb ahogy jó háziasszonyhoz illik. Tehát nincs azzal gond, hogy mindent ami az igénye megkap...minden téren :)

Elfelejtette: igen, az olvasási és szövegértési hiányosságok :)itt köszönnek leginkább vissza. Mint írva volt naptárt vezettem be már az együttélésünk elején, mivel képes a saját anyja születésnapját elfelejteni. MINDEN a családban előforduló esemény fel van tüntetve benne, mint ahogy a gyerkőccel kapcsolatos dolgok is. Tehát mivel nézte, nem felejthette el, vagy pedig olyan szenilis, ahányan itt olvasási gondokkal küzdenek.

"Ilyen volt és a te hibád": Lásd előző bekezdés figyelmesebben. Sosem volt gond egyetlen alkalomból sem, miután kb 5 éve bevezetésre került a naptár. Előtte célozgatni kellett rá, de ennyi. Mindig volt meglepetés, vagy minimum egy szál virág (ha utólag nézte meg és akkor később kárpótolta az aktuális egyént, de itt ez nem fordult elő) Volt, hogy wellness hétvége, volt hogy vacsorázni vitt, volt hogy torta és itthon ünnepeltünk. Ez oda vissza így működik.

S hogy megértsétek nem is b@szogattam már délelőtt, de mivel tudtam mi lesz a délutáni és esti program biztos voltam benne, hogy nem fog meglepni semmivel. Baromi zaklatott voltam, mivel előtte pár napja volt a születésnapja vendégekkel és arra is nagy erőkkel készültem, most pedig lázas betegen is képes voltam rá. Ezt pedig szemrebbenés nélkül elnézte.

Nos akkor a hegyibeszéd végére az eredmény.

A finom ebédet természetesen betermelte egy pillanat alatt, meg sem fordult a fejében, hogy mire fel. (bár szereti a főztömet lehet fel sem tűnt neki?) A sütit lefagyasztottam amit lehet, amit nem azt átvittem a szomszédasszonynak elvitte a suliban volt farsang.

Délután úgy telt, ahogy szokott én vasaltam, és takarítottam (még mindig betegen)majd este bevágódott a gép elé játszani. Úgy hajnali 2 felé lefeküdt és kész.

Levont tanulság...már nem tekint rám nőként. Csak házvezetőnő és dada vagyok. Tehát nincs más választásom, mint hogy "félrekacsintgassak". Régebben nem volt gond, kelendő voltam még akkor is amikor már a babát a kocsiban tologattam. Most majd megint jön a tavasz, ki lehet egy kicsit vetkőzni :)

Ha majd megint lesz pár udvarlóm, mint ahogy pár éve legyeskedtek körülöttem talán észreveszi magát. NEM hagyhatja el magát és ülhet mint egy basa a háremében. Neki is akarnia kell, hogy működjön a házasságunk. Ha erre nem lesz hajlandó akkor mindenképpen le kell ülnöm vele, hiszen van egy gyerek is a képletben...

Mert azért valljuk be a nők szeretik, ha figyelmesek vele, ha kényeztetik, ha elismerik és szeretgetik. Ezért vannak az ünnepek, évfordulók. Adni legalább akkora öröm, mint kapni. S aki azt mondja, hogy erre nincs szükség vajon akkor egyetlen ünnepet sem tartanak meg? Mert kivétel nem létezik...vagy annyira elnyomja az ez iránti vágyat, hogy már el is hiszi? Valóban ennyire igénytelen-nem jó szó-sekélyes az élete?

"FromOz válasza"

Köszönöm :) De nem Valentin Nap, bár gondolom sokan már arra készülnek. Házassági évforduló lett volna esedékes.

A Valentint mi nem tartjuk meg, mert nem érezzük magunkhoz közel. Annyira erőltetett és "kötelező" ünnep lett az utóbbi 10 évben. Annyira -hogy is fogalmazzak- anyagias.

Nálunk a nagyobb ünnepek (karácsony, húsvét, anyáknapja stb) sem az ajándékokról szólnak elsősorban. Gyakran én készítek ajándékokat a családtagoknak (szerencsére jó a kézügyességem) és mint ahogy írtam legalább annyira izgultam, hogy mennyire fog tetszeni mennyire fog örülni az ünnepelt, mint amilyen örömmel én készítettem.

(csak most tényleg egy normális órára volt szüksége, amit aztán nem kapott meg)

Mindenkinek további szép :) napot.