Parasztság volt, vagy valamilyen szinten érthető, amit tettem?

Elmondom röviden a történetet.

Szóval van rajtam körülbelül 30 kg súlyfelesleg, és intenzíven fogyókúrázok illetve mellette testmozgást is végzek. Már egy 10-12 kg lejött, szóval nagyon örülök, hogy hatékonyan működik ez az egész.

Viszont most hétvégén vendégségbe mentünk nagyiékhoz vidékre. Szeretem őket, de elég régimódi emberek. Szóval gondolom el lehet képzelni az ételeket, zsíros húsok, krumpli, oldalas, meg utána egy csomó süti (mind tele cukorral). Én meg ugye diétázom, és alap a müzli, joghurt, ebédre pedig sovány hús és zöldségek. És nekem ez így tök jó, frissebbnek is érzem tőle magam amúgy.

Szóval azért írtam, hogy régimódiak, mert az a mániájuk, hogy mindenből enni kell (nem csak egy falatot, hanem egy jó adagot), mert különben meg vannak sértődve, hogy nem ízlik a kaja. Nekik ez így természetesen, amit valahol meg is értek. Mondjuk eléggé elhízottak. Szóval hiába mondtam szüleimnek is (velük mentem, mert velük lakom még egyenlőre), meg nekik is, hogy rendben megkóstolom a kajákat, de mindenből csak egy falást. Viszont erre nagyiék nagyon felháborodtak, a szüleim meg "kényszerítettek" (nyilván nem fizikailag, hanem lelkileg), hogy igenis mindenből ennem kell normális adagot. Ez viszont nagyon nagy szívás, mert ez így totál tönkrevágná a fogyókúrámat.

Így mivel nem tehettem mást teleettem magamat mindennel, utána pedig kicsit kimentem sétálni (falun laknak), és egy kietlen helyre kihánytam az egészet. Utána pedig hazafele vettem a kisboltban két joghurtot és megettem őket, így már éhes sem voltam.

A kérdésem az, hogy ez így parasztság vagy érthető?

Nyilván szeretem a családom, így senki nem tud erről, nem akartam volna őket megbántani. Csak nekem van egy kis lelkiismeretfurdalásom, hogy szegény nagyiék egésznap főztek, én pedig "nem értékeltem eléggé" a dolgot.

(Nem vagyok bulémiás, tök jól elvagyok a diétával és a sporttal, életemben most először hánytam ki szánt szándékkal ételt.)

Előre is köszi a válaszokat!