Minden anyának nehezére esik bocsánatot kérni a gyerekétől?

Velem éppen tegnap esett meg..

Iszonyt pocsék napom volt, mire haza értem, már sírhatnékom volt."persze"bele kötöttem az élő fába is..

Vagyis a két tini gyerekembe..(egyedül nevelem őket)semmi sem volt jó.Rajtukl csattant az ostor..Mikor már feküdtünk le,és mentem aszobámba, oda mentem hozzájuk, és a pusz mellé mondtam azt si, hogy bocsánat amiért kiabáltam, és kiállhatatlan voltam.A lányom (17 éves)megjegyezte..hát, igen a feszültséget le kell vezetni... :(

Én egy picit más oldalról közelíteném meg, akiknek nem tetszik, azok nyugodtan gondolják másképpen! :)

A magyar nyelv választékos. Bocsánatot kérni és kapni egy olyan helyzet, amikor a "bűnös", aki "vétkezett" felmentést kap attól, aki ellen vétkezett. (Esetleg nem attól kapja, hanem általános bűnbocsánatot nyer. Nem vagyok templomba járó, ezt a részt nem nagyon ismerem.)

Viszont a lelki folyamat számomra világos, aki megbocsát, az a másik fölébe kerül, adott valamit, neki onnan tartoznak. Ezért egy szülő-gyerek viszonyban ez a szó nem szerencsés, mert a szülő pusztán a helyzete folytán, a természet rendje szerint, ne kerüljön a gyereke alá!

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ismerje el, ha valamit rosszul csinált, esetleg ártott a gyerekének. Mondja, hogy "sajnálom", és próbálja meg kiegyenlíteni, jóvá tenni, ami történt. Ez nem teljesen ugyanaz, mint a megbocsátás, ahol tulajdonképpen elvárjuk a másiktól, hogy ellenszolgáltatás nélkül mondjon le a kiegyenlítésről. Hasonlóan látom a "Ne sírj!", "Ne haragudj!" stb. felszólításokat is. Nem akarom arra kérni a másikat, hogy fojtson el magában érzelmeket, csak mert nekem azt rossz látni. Ha úgy érzi, sírnia kell, akkor inkább arra biztatom: "Nyugodtan sírd ki magad!". Ha szerintem is jogos a haragja, azt mondom: "Megértem, hogy most haragszol rám." Persze, nem mindig sikerül, de elvként próbálom ezt követni.