Majdnem két év után szakítottunk. Szükségem lenne néhány tanácsra. Akad?

17 éves lány vagyok. Ezt azért kívánom leszögezni, mert ilyen korban olyan 2 éves kapcsolat, ahol nincs megcsalás, a környezetemben elég ritka :) Sok ponton szúrtok el mindketten, nem volt menthető. Nem is ezt akarom, mert igazándiból közös megegyezés volt, egyikünk sem szerelmes már a másikba, de a megszokás nagy úr...

Ti mit tennétek a helyemben? Eddig mindig volt mit csinálnom, lefoglalnom magam, hogy készültem holnapra, hogy tetszek neki, sütöttem neki sütit, törtem a fejem mivel lephetném meg. Hétvégente együtt aludtunk, hétközben csak egyszer találkoztunk délután (amúgy egy suliba járunk)...

MNost egyszerűen mivel nincs mit csinálnom, nem tudom magam lefoglalni, ezért kesergek és sírok. Pedig én ezt nagyon nem akarom, de pl elkezdtem mozognii, de nincs benne motivációm. Szívem szerint ülnék és bömbölnék. Ami persze néha jó, de nem minden estére ideális program... hétvégén lesz csajos nap is, meg barátokkal megyünk ide-oda, de azért mégiscsak rossz... :(

Meg persze szeretem. Nem szerelemmel, de két évig minden lépésemről tudott, így aztán olyan furcsa most, egyedül érzem magam... (kérlek ne tanácsoljátok, hogy beszélgessek anyukámmal. vele nincs megfelelő kapcsolatom a természetéből adódóan. kölcsönösen nem szeretjük egymást, de legalább már nem veszekedünk)

Mit kellene most csinálnom?