Mi a véleményed erről az egészről?

Ma reggel meghalt a nagymamám és én utoljára 1 hete voltam nála az előtt pedig 1 hónapig nem voltam pedig EGY HÁZBAN laktunk csak ő az alsó szinten mi pedig a felsőn (a két szint nincs egybekötve, ki kell menni az udvarra hogy az alsó szintre juthassunk.)

És mikor utoljára voltam nála akkor is alig 5 percet.Vagyis mondhatjuk hogy több mint egy hónapig nem voltam nála pedig bőven volt időm,de nem mentem le hozzá.

Mikor reggel az életben először láttam sírni az 50 éves apukámat, akkor nagyon megérintett és rájöttem hogy milyen ember vagyok...

Vasárnap délután felvettem a kabátomat hogy átmegyek mamámhoz egy kicsit beszélgetni vele, de valamiért az ajtó előtt megálltam és mégsem mentem át hozzá.

Ma akartam átmenni, csak előtte volt egy kis dolgom,de már reggel rá kellett jönnöm hogy elkéstem.

De később megtettem amit már meg kellett volna átmentem mamámhoz és megálltam a szobája közepén és csak néztem a dolgait, a cipőjét meg a kulcsát,a táskáját és a többi dolgát látva nagyon megérintett a dolog.

Mindig mondta hogy már meg akar halni, mert találkozni akar a papával, és most biztos jobb ott neki,de én örökre ezzel fogok élni hogy nem mentem át.

Aztán meg még telefonált apukám nővére,hogy keressünk valami jó orvost a mamának mert még találkozni akar vele (külföldön él) és most azért nem tud hazajönni mert kórházban van és neki nem lehet elmondani mi történt mert depressziós.

És megígértette apukámmal hogy keresünk egy jó orvost.

Most minden régi emlékem előjött mamámmal kapcsolatban mikor a szentendrei Duna parton fürödtünk és voltam 5 éves de úgy emlékszem rá mintha tegnap lett volna.

Most ha odamegyek másra nem is tudok gondolni csak erre.

Tudom hogy már nem tudok változtatni a dolgokon de érdekelne a véleményetek.

20/F