Mit csináljak, ha a barátom anyja nem bír túlzottan?

Milyen gyakran jársz át hozzájuk? Mert ez sem mindegy.

Nekem van egy barátnőm aki kb 3 hónapja van együtt egy fiúval, de gyakorlatilag már náluk lakik.

Ezt baromi nehéz tolerálni, hiszen eleve a 3 hónap nem indokolja, hogy a lány folyton ott legyen, de fizetni utána a számlákat már egyenesen felháborító.

Egyébként én azt javasolnám, hogy vigyél át egy üveg bort és sütit, majd ülj le az anyóssal és beszéld meg vele a dolgot.

Vannak emberek akik egyszerűen csak szeretnek egyedül lenni és ezért nehezen viselik az idegeneket és, hogy ott vannak a privát szférájukban.

21/L

a fiús anyák már csak ilyenek. szerelmes az egyetlen kicsi gyermekükbe, és igyekeznek elmarni azt a lányt, akit a srác szeret.

az én anyósom mindig azt mondja, h ő örül a fia boldogságának, ennek ellenére ha teheti beszól, és becsmérel.

nem sokat találkozom vele, külön élünk a párommal, szóval még csak az sincs, h nála kéne tenyésznünk.

ez van, elfogadom, hogy nem lehetek mindenkinek a szíve csücske, ha neki jól esik, hogy bunkó, akkor legyen. lepereg rólam.

kb havonta 1x futunk össze, akkor sem túl sok időre, de még így is mindig megragadja az alkalmat a csipős megjegyzésekre.

én már megtettem, amit tudtam, innentől nem az én dolgom.

nem utálkozok, soha egy rossz szót nem mondanék senki édesanyjára, hiszen én is ölni tudok, ha bántja vki anyukámat...

szerintem a legtöbb anyós ilyen..nekem legalábbis mindig sikerül kifognom.

volt már olyan hogy szét is mentünk emiatt. kitartó anyós volt az tény...

a mostani nem imád, de nem mutatja az ellenszenvét.

szerintem sokszor nem jó ha nagyon nyomulsz vagy nyalizol. szerintem beszélj a pasiddal erről. meg az lenne a jó, ha kiderítené(d) miért is utál, mert lehet valami oka van. (bár pl nálam sem volt semmi-csak utált :S)

Nos én is le szeretném írni a tapasztalatomat. Ugyan én még csak 16éves vagyok, a barátom pedig csak 17, de azért úgy érzem, hogy muszáj leírnom.

1 éve vagyok együtt a barátommal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy én (nem tudom mit követtem el, mi az oka) de nem szeretnek a szülei. Tudom, hogy szégyen ezt leírni, de az érzés kölcsönös. Ugyan az apjával semmi bajom. Az anyja viszont idegbeteg!! Torka szakadtából ordibált velem, amiért találkoztam a fiával és nem vette észre, hogy felemelte a hangját. Ezután megfenyegetett, hogy megöl engem, mert el akarom tőle venni a fiát. Utána már voltam aztán minden: Pénzéhes..., irányítani akarom csak a fiát, uralkodni akarok rajta. ÉS MÉG CSAK 16ÉVES VAGYOK! ráadásul nem is azok közé tartozom, akik az átlag 10en éves lányok csoportját alkotják... Szeretem a fiát és annak ellenére, hogy fiatal vagyok még meg tudom különböztetni a a jó tanácsot a parancsolgatástól. Azt gondolja, hogy a fia miattam ideges, közben a barátom saját maga mondja nekem, hogy nem miattam, hanem éppen az anyja miatt. Parancsolgat a fiának, aki lassan nagykorú. Mindenhová időre van elengedve és ha szembeszáll velük, akkor egyből az a válasz neki, hogy "Amíg az én kenyeremet eszed, addig én parancsolok..!"

Nem tudom, hogy mit kéne tennem.. Kicsinek érzem magam ahhoz, hogy ezt meg tudjam oldani. A szüleim szerint ne foglalkozzak velük, de annyira rosszul esik.. Valaki tudna segíteni?:\