Mit tehetnék? Ez így borzasztó!

Apámmal élek 5 éves korom óta,anyám lelépett.

Apámnak volt egy élettársa 10 éven át, akit nagyon szerettem, anyám volt az anyám helyett,de sajnos ő 3 éve meghalt. Nagyon nehezen tudtuk kiheverni,apám hallani sem akart egy új kapcsolatról, majd mikor eltelt 1,5 év az én unszolásomra beregisztrált egy társkeresőre,s hamar talált is magának egy új asszonyt. Csinos nő, találkozgattak, majd később be is mutatta. Szimpatikus volt, kedves, mosolygós 40-es nő, minden szempontból illett apámhoz. 1 éve ide költözött hozzánk. Az elején még jól meg voltunk, majd kezdődtek a furcsa dolgai. A házimunkában semmit se segített nekem, még annyit sem tesz meg,hogy maga után elpakoljon,ha eszik. Van egy ölebe, ami folyton összehugyozik szarik mindent,azt is én takarítom. Amikor szólok neki, hogy jó lenne, ha legalább maga és a kutya után összetakarítana, akkor mindig azt mondja,hogy neki nagyon fáj a háta, nem tud hajolni,így takarítani sem. Folyton beleokoskodik mindenbe,még abba is,amihez nem is konyít. Az már mellékes, hogy nem is dolgozik.

A múltkor már besokalltam,ezért úgy döntöttem, hogy nem fogok semmit se csinálni helyette,hátha így észre veszi magát. Mondanom sem kell, hogy félnap alatt akkora fennforgás lett a lakásban,mint az állat. Tiszta kutyaszar volt minden, a tányérok az asztalon maradtak...stb. Mikor este apám hazaért kérdezte mi ez a kupleráj,mire én elmondtam neki mi a helyzet. Erre a nő azt mondta, hogy ő igenis rendet rak maga után,s én ezt csak kitaláltam,hogy szétmarjam őket,mert féltékeny vagyok. Apám persze itta a szavait,s én állhattam neki takarítani este 8-kor... Mit csináljak? Hogy "leckéztessem" meg ezt a nőt vagy legalább apám szemét hogy nyissam ki?

Elköltöznék,de nem találtam még olyan albérletet, amit fent tudnék tartani egyedül, másokkal pedig nem szívesen költöznék össze. Párom nincs. Köszi a válaszokat!