Most kit "válasszak"? Nem mondhatok ellen szüleim óvására, de szerelmes vagyok.
A helyzetem a következő:
7 hónapja együtt vagyok/voltam barátommal, de szüleim tiltanak Tőle. És mindenki arra kér, hogy végre felejtsem el ezt a kapcsolatot.
Szüleim tiltása teljesen jogos, ha végig gondolom, egyet is értek Velük, csak hogy én rettentően szerelmes vagyok abba a fiúba. A fiú állítása szerint szeret, de mégis úgy bánik velem, mint a "keleti terrorista" férfiak az asszonyaikkal, holott még csak 18 éves vagyok.
Tudom, hogy ez abszolút nem normális, de Ő az egyetlen, aki megtud siratni és nevettetni, őszinte szerelmet érzek iránta, és belehalnék, ha elveszíteném.
De szüleim már a nevét sem akarják meghallani. Illetve barátaimról nem is beszélve. Szimplán utálják.
Ő aztmondta, hogy Ő szeret, de ha nem állna vissza minden úgy, ahogy volt, akkor Ő ezt nem akarja, mert csak szenvedés lenne. Igaza van, hogy szenvedés lenne, de ha szeret, akkor megtenné ezt a szerelmünkért.
Abszolút nem áll szándékomban hátat fordítani szüleimnek, vagy hasonlót, mivel a helyükben én is ezt tenném.
Tudom, tudom, hogy nem vagyok normális stb, szóval aki oltogatni szándékozik annak most mondom, hogy teljesen tisztában állok vele, hogy mekkora állat vagyok, hogy nem hagytam még ott.
De egyszerűen nem lehet választani. Foggalmam sincs mit tehetnék, hogy valahogy minden jó legyen?
Megköszönnék egy pár véleményt/segítséget.
Én nem tudom, miért kell támadni a kérdezőt, aki teljesne normálisan és részletesen leírta a helyzetet. Főleg aki el se olvassa rendesen.. (pl. "társfüggő vagy, gratulálok".. ha nem írta le 18-szor, hogy szerelmes belé, akkor egyszer se, de mindegy).
Kérdező: sajnos erre a helyzetre nincs tökéletes megoldás, csak lehető legjobb megoldás. Ami te is pontosan tudsz, hogy mi lenne. Szép lassan nézz szembe vele, hogy vége lesz. Pl oly módon, hogy tükörbe nézel, vagy csak elképzeled magad, mikor vele vagy, és ha úgy érzed, egy semmirekellő, "gusztustalan", jelentéktelen férget látsz, akkor gondolkozz el objektívan, hogy te valójában milyen vagy, emlékezz vissza arra, amikor még létezett az egészséges önértékelésed.. és ha mindettől mélyen felháborodsz, haragot érzel az iránt, aki ezt tette veled, szép lassan meggyűlölöd, és akkor lesz erőd kilépni ebből.
Azért nem árt mindezt minél gyorsabban.
(Persze nem tudom, milyen állapotban van az önértékelésed, de feltételezem, hogy a viselkedése kicsinálja. És ez egy járható belső út ahhoz, hogy a "harag segítségével" elengedd.)
Attól hogy 18 x leirja hogy jaj de szereti az még attól nem biztos hogy szerelem,Nekem ez inkább társfüggés nek tűnik,(stockholm szindróma tüneteit kivettem a történetből)
A kérdező úgy tűnik élvezi is a fiú bánásmódját a szüleit nem érti,miért gátolják az ő boldogságát",ha nem igy lenne már rég elhagyta volna a pasit és hallgatna a szüleire akik az érdekét nézik...De majd akkor jön rá mikor nem tud már szabadulni...Ha a párom engem folyton alázna,gusztustalnnak nevezne stb és nem a nagy szerelemről ömlengenék ,hanem szakítanék...Tehát a kérdezővel valami nincs rendben lelkileg...
28N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!