Éreztél már úgy, hogy valaki, akivel együtt élsz meg akar ölni?

Igazából pontosan jól tudom, hogy nem ölne meg.

Annak, aki írta, hogy alkoholista-e: Az volt, vagyis szerintem még mindig az. Én akkortájt 12-14 éves voltam, anyám annyit ivott, hogy sokszor kimaradtak neki napok, semmire sem emlékezett belőle, ilyenkor össze-vissza beszélt, pakolt, cselekedett, nyilvánvalóan fogalma se volt róla, mit csinál, a tekintete is teljesen zavart volt. A végefelé már volt, hogy hetekig csak az ágyban fetrengett, hol részegen, hol másnaposan, velem csak üvöltözött és morgott, többször is megütött. Aztán mikor 15 éves voltam egyszer arra rohantam ki a nappaliba, hogy az anyám üvölt, akkor epilepsziás rohama lett, mert nem tudott inni, bekerült a pszichiátriára. Én a mentális betegségektől szenvedőktől amúgy is félek egy másik gyerekkori "trauma" miatt (nem is igazán trauma, de egy gyerek másképp éli meg a dolgokat) úgyhogy számomra ez az időszak hatványozottan nehéz volt.

Most már apukám elköltözött, egyedül élek az anyámmal, és gyakran úgy érzem, hogy megint iszik. A furcsa hangoktól, álmában beszéléstől azért félek ennyire, mert mi van, ha ez nem csak az álma, hanem megint részeg és elborul az agya? Nyilván azért az, hogy megöl, tényleg túlzás.. De néha ezt érzem, nem tudok ellene mit tenni. Az önbizalmam is a béka feneke alatt van, nagyon kimerült vagyok mostanában és elég sok minden aggaszt, lehet, hogy ezek is hozzátesznek a problémához.

Kedves utolsó,

az én szénám nem áll sehogyan, ugyanis az, hogy ti mit mondotok nem kötelez engem semmire, szóval simán nevethetnék egyet és a kérdés felé se nézhetnék többet. De mivel felmerült ez a kérdés, ezért megválaszoltam. A kérdésem egyébként sem az volt, hogy "menjek-e pszichológushoz?", hanem hogy "mással történt-e ilyen?".