Vállaljam vagy ne vállaljam?

Sziasztok! A kérdésemet azért ide rakom, mert itt több értelmes választ kaphatok, illetve esetleg segítséget. A történetem homoszexualitással. Kérlek titeket ne bántsatok, én csak egy ''elesett'' ember vagyok aki nem tudja mitévő legyen. Jelenleg 16 éves vagyok, néhány hónap múlva 17 leszek. Szóval történetemet az elején kezdem Anno még egészen kiskoromban boldog család voltunk. Egyszer azonban a szüleim elém álltak, hogy elválnak. Természetesen felfogni nem tudtam, hogy ez mit takar. Nem is magyarázom tovább, a szokásos dolgok történtek. Én édesapámhoz kerültem. Néhány hónapra rá édesanyámat elütötte egy autó. Sajnos meghalt... Megtanultam milyen elvált szülök gyermekének lenni, és azt is, hogy milyen amikor elveszítjük az egyik szülőnket. A baleset után jó pár hónappal egy férfi jelent meg nálunk. Bemutatkozott, stb. Gondolom apámmal jó barátok lehettek.Telt az idő és azt vettem észre, hogy a férfi időnként nálunk alszik. Egyébként nagyon kedves ember volt, mindig hozott édességet, amit nagy örömmel fogadtam el. Lassan úgy éltünk, mint egy család: kirándulni, horgászni mentünk. Természetesen kapcsolatuk nem volt nyílt. Titkolták mindenki előtt. Ez így ment pár évig. Mint említettem, csak időnként aludt nálunk a férfi. Kirándulni, moziba menni (stb...) nem csak vele mentünk, hanem nőkkel, asszonyokkal is (ennek jelentősége van, hogy miért). Így telt el néhány év... (Az óvodában voltak lányok akik tetszettek - sőt itt adtam az egyiknek szájrapuszit.) Barátnőm utoljára általános iskola 7.-ben volt. Nem volt hosszú, mindössze 6 hónapos. Ezután kezdődhetett minden... Ahogy nől az ember úgy jön rá dolgokra. Felvilágosult bennem, hogy apám talán homoszexuális. Nem féltem, hanem rákérdeztem. Előbb tagadott mindent, majd néhány nap múlva egy esti vacsoránál kitárulkozott. Kiderült, hogy anyuval ezért szakítottak, mert őt rajta kapta egy férfival. A nők azért jöttek velünk kirándulni, moziba, stb, hogy én legyenek a közelembe lányok. Érezzem, hogy nem csak férfiak vesznek körül (jelentősége van ennek is). Továbbra is titokban éltünk, de már velem kibővülve. Apuék továbbra sem voltak feltűnőek. Én jó nevelésemtől fogva elfogadtam, hogy apu más. Mint írtam 7. után nem volt többé barátnőm. Nem éreztem azt, hogy szükségem lenne rá. Nem vonzottak többé úgy. Bekerültem gimnáziumba, minden csodálatosan alakult, de a szép lányok továbbra sem fogtak meg. Pedig tényleg csinosak voltak és elég sok volt belőllük az osztályomban. Teltek a hónapok és azon kaptam magam, hogy az öltözőben (testnevelés torna előtt és után) a fiúk testét nézem és sokszor az alsógatyájukra tévedt a szemem. Szerencsére a srácok nem vettek észre semmit, de megijedtem. Magamba néztem és mondtam, hogy meleg vagyok. Elkezdtem olvasgatni a gyakorikérdések.hu-t és sok olyan választ találtam, hogy bizonyára a kamaszkornak tudható be, hogy érdeklődünk az azonos neműek felé. Azt vettem észre, hogy egyre jobban várom a testnevelés órákat. Szerettem nézni a srácokat, de emellett még mindig féltem - próbáltam nyugtatgatni magam, hogy ez a kamaszkorral jár. Nem mertem senkinek sem beszélni erről. Idén megtörtént amitől tartottam. Az osztályba egy új srác érkezett. Istenien nézett ki. Gyönyörű volt. Izzó barna szemek, barna haj, barnás test. Emellett sportos alkat volt. A lányok külsőre, nem hiszem, hogy kívánhattak volna jobbat.

Az osztályban természetesen bemutatkozott. Azt mondta, hogy az apja munkája miatt jöttek ilyen messziről (később kiderül, hogy nemigaz). Akárhogy magyaráztam magamnak, hogy a kamaszkornak tudható be, de én mindig őt bámultam. Ezt sokszor észrevette én meg gyorsan elkaptam tekintetem. Éreztem, hogy vöröslik a fejem... elpirultam. Szilveszterkor egy retro buliban voltunk ahol kört álltunk egy számra a haverokkal. Természetesen ő is ott volt és mellém került. Összekapazkodtunk, így táncoltunk együtt. Kis idő multával éreztem, hogy egyre ér egyre lejjebb csúszik a keze. Viszonoztam. Az iskolába visszatérve ment minden a rendes kerékvágásba mint eddig. Néhány napja - most pénteken - azonban a feje tetejére állt minden. Hajnalban a buliból hazatérve elválásunkkor megcsókolt. Iszonyatosan meglepődtem, a szivem elkezdett nagyon erősen verni. Nem tudtam megszólalni sem, de ő csak annyit mondott, hogy ''Ne mondj semmit''... Ezzel megfordult és elment egy másik irányba. Másnap elmentem hozzájuk, meg akartam beszélni, hogy mi volt az hajnalban. Beinvitált. Senki nem volt otthon. Előbb elkezdte mondani, hogy régóta tetszettem neki, és azt is bevallotta, hogy nem azért jöttek ilyen messziről, mert a munka... hanem azért, mert ott az osztálya megtudta, hogy meleg és kiközösítették. Ezért úgy döntöttek, hogy még a térség közeléből is elmennek (eléggé vagyonos család). Én is bevallottam, hogy tetszik. Ekkor az ujját a számra tette - ezzel mutatva, hogy hallgassak - majd lágyan megcsókolt. Én viszonoztam. A keze a combomat simogatta, majd kúszott felfelé. Elkezdte kigombolni az ingem. Egy pillanatra megijedtem,d e ekkor megnyugtatott. Folytattuk tovább. Én elkezdtem neki simogatni ''odalent''. Éreztem, hogy keményedik. Elvonutlunk a szobájába. Levetköztünk. Végigcsókolta a testem... lágyan. Éreztem, hogy hevesen ver a szívem. Éreztem, hoyg egyfajta ''boldogság'' önt el. Mintha erre vártam volna egész életemben. Szeretkeztünk. Mintha egy álom teljesült volna. Közeledve éjfélhez hazamentem. Az este folyamán nem tudtam aludni. Csak rá gondoltam. Másnap vacsoránál apámmal nosztalgiáztunk, hogy miylen volt mikor kiskoromban horgászni mentünk, kirándulni... Egyszer kibukott a száján: "Remélem az unokámmal is így tölthetek majd el napokat". Remélem az unokámmal is így tölthetek majd el napokat. Ezt belevésődött a fejembe. Nem hagy aludni napok óta. Az iskolában továbbra is mintha csak haverok lennénk a sráccal. Délután titkos helyünkön találkozva azonban összeborulunk. Ma pedig vettem a fáradtságot, hogy leírjam történetem ide. Méghozzá azért, hogy apumnak elmondjam e vagy sem, hogy homoszexuális vagyok. Ehhez már kétség sem fér. Gondolom ti is észrevettétek, hogy nem mondta ki, de azt szeretné, ha én nem lennék olyan mint ő. Azthiszem már késő... Segítsetek! Mit tanácsoltok?