Létezik Igazi? Érdemes várni és hinni benne?

Nem lehet visszacsinálni a körülmények miatt. Család, társadalom, stb. (ő lecsúszott a válás után, bűnöző lett, börtönben van most is, nem is fog megváltozni soha) Én nem tudok így élni vele, de nem akarok nélküle, ezért a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk egymásba ugyanúgy, mint akkor, de ennél több nem lehet. Nekem a mérleg serpenyője így néz ki: egyik oldal Ő és a szerelem, másik oldal: az egész életem, családom, munkám, barátaim, minden. Mindenki elfordulna tőlem, ha visszamennék hozzá, a családom kitagadna, ezért marad titokban.

Ne kérdezd, hogy hogy lehet így élni, mert lehet, csak nem tudom, mi lesz a vége.

minden nagyon szerelmes ember úgy érzi........figyelj, gondolj már bele hogy ilyen kis szerelmesen, azt gondonád, hogy szeretem imádom halálosan szerelmes vagyok de szerintem tutira más lesz a férjem? ....

Ugyan. iszonyat sok ember gondolja a párjára hogy ő az igazi, az IGAZI, a legigazibb, a tótumfaktum, a minden! Aztán majd eldől a jövő során hogy így van-evalóban. nem kell misztifikálni ezt a kérdést, hogy lelki szupertárs és hasonlók.

Én már 3 srácról is gondoltam hogy az IGAZI, és vele éem majd le az életem. Aztán kettő nem jött be, a 3. ma már a férjem és 8 éve együtt vagyunk. Imádom meg minden, de nem látok a jövőbe, mint ahogy senki más sem.

19:55: Ha úgy vesszük, ez is egyfajta kapcsolat, ha úgy vesszük, bizonyos értelemben együtt vagytok, és ha nektek ez így jó, ha jól érzed magad ettől a szerelemérzéstől, akkor miért ne lehetne így élni? Lehet hogy egy nap mégis változik valami. Addigmeg, csak élvezd a jó részét :)

19:56: Igen, én is mondtam több emberre, hogy ő az igazi, mert épp olyan szerelmes voltam. Aztán persze utólag kiderül, hogy tévedtem. Van egy bizonyos érzés, egy bizonyos pont, amikor ez ember tényleg biztos lesz magában, és akkor az összes korábbi "igazi" érzést kineveti. A probléma ezzel ott van, hogy előre sosem tudod, hogy milyen lesz majd az érzés, és összekeverjük valami mással. Most azt gondolod, hogy ezzel az erővel megint tévedhetek. Én biztos vagyok benne, hogy nem, a többi pedig nem számít :)

Valahogy érzi az ember. Nekem volt több lehetőségem is, de én nem voltam az együttjárós fajta. Még ha nagyon nagyon tetszett is kívül belül, valahogy éreztem, hogy nem ő az. A férjemnél éreztem ezt, viszont ekkor meg nem akartam, mert külföldön lakik. De beadtam a derekam, és 13 éve házasok vagyunk.

Persze ez nem jelenti azt, hogy sosincs nézeteltérésünk, és 1OO% mindig minden, olyan nincs senkinél. Feladni, megérteni, összenőni, feldolgozni, stb . minden kapcsolatban kell !

Szerintem "várni" a csodát nem érdemes. Tenni kell érte. Esélyt adni olyankor is, amikor nem éppen olyan bukkan fel, aki megfelel az ideálodnak. (Lehet, hogy az ideállal van baj, nem a jelentkezővel.) Ezt nem úgy értem, hogy fűvel-fával bújj ágyba. De mindig meg kell próbálni megismerni a másikat. Ha viszont látszik, hogy a kapcsolat nem működik, mielőbb ki kell lépni belőle - itt nem az első apró probléma esetén történő megfutamodásról beszélek, hanem amikor olyna ellentétek és dolgok vannak, amiket nem tudsz és nem akarsz elfogadni. Felesleges abban reménykedni, hogy a másik majd megváltozik, mert nem fog.

Szerintem az elfogadás a lényeg, akit el tudsz fogadni olyannak, amilyen, és aki téged is elfogad olyannak, amilyen te vagy - az az igazi.