Sógornő? Nem tudom és nem is akarom szeretni!

A történet ott kezdődik, hogy amikor terhes voltam a kislányunkkal, már akkor kaptam a beszólásokat...miért kell mindennek a terhességről szólnia, veszélyeztett terhes voltam, de ennek ellenére szúrta a szemét, hogy ha ennyire nem bírom akkor minek kell gyerek stb... Hozzáteszem a sógornőm 35 éves, akkoriban nem volt pasija sem már vagy 2 éve, családod persze nagyon akart, így pont tőle nem értettem, hogy lehet ennyire egoista módon FÉLTÉKENY???? Mert nekünk gyorsan összejött a baba, és ő meg akkoriban nem kellett senkinek. Ja, persze emiatt sajnálni kellett, Anyós folyamatosan sírdogált, hogy mi lesz szegény kislányával, mikor lesz családja.... Sógornőm hangoztatja magáról hogy mennyire nehéz természete van-az is-, de könyörgöm ha ő nem, hát ki tud ezen változtatni???? Mellesleg a saját sorsáért mindenki önmaga felelős, és ő sem 35 évesen született.

Volt is ebből probléma, mert aztán meg az nem tetszett, hogy mikor a kislány megszületett, miért nem mentünk gyakran Anyóshoz, meg hozzá is, mikor itthon volt, mert ő külföldön él... Gondoltuk, hogy influenza járvány idején, egy 4 hónapos gyerekkel mégsem kéne, de ez nem volt persze érthető indok....Ment a hisztéria, mi voltunk a gonoszok...Külföldön él, hála a jó égnek, havonta haza jár, más, országon belül nem tud ennyit utazni, mi sem, de azt persze elvárja, hogy ha hazajön terülj-terülj asztalkám legyen, vagy legalább menjünk valahova, mert nem tud a seggén maradni.... Annyira kicsinyes, hogy az hihetetlen. Leszedette anyóssal a villanykapcsolókat is, mert nem tetszett neki a szín, amit mi választottunk a férjemmel. Ha én írom meg a karácsonyi lapot a férjem családjának is, az sem jó, mert írja meg a férjem...mi köze hozzá? Általában a nő írja, de ez is csípi a szemét. Férjem pedig már nem egyszer megmondta neki, hogy viselkedjen, de nem tud....Nem tudom és nem is akarom szeretni!