Mindenki spórol és lemond egy csomó mindenről hogy megtudjon élni? Miért van az ha összekötjük az életünket valakivel és gyerek lesz leromlik az életszinvonal?

Gyerekként is közepes (nem nélkülöztünk, de gazdagok se voltunk) és most is hasonló szinten élek/élünk. Hiába voltam egyke és jutott volna sok mindenre, anyámék felesleges dolgokat nem vettek meg, hiába kértem. Viszont apám néha csinált termésből játékokat és olyan körítéssel adta át, hogy egy fél milliós játéknak se örültem volna annyira. Mindezt úgy, hogy bőven telenyomhatták volna a szobámat mindenféle játékkal, keret volt rá. Később az volt, hogy tanulmányi és egészségügyi célokra korlátlan a pénzcsap, mert ezeken az én érdekemben nem spórolnak, de a hatodik ugyanolyan pólót már nem vették meg.

Valahogy belém ivódott ez és megmaradtam a talajon. Körmöshöz járok, talán egy az egyetlen extra kiadás, bár volt olyan, hogy leszedetni mentem el, hogy "most kilátástalan, mikor lesz rá keret", de meggyőzött, hogy ráérek kifizetni utólag, ha lesz már rá pénzem, megbízik bennem. Így fizettem 4 alkalmat egy összegben utólag, mert akkor hozzájutottam egy jobb munkához, jobb fizetéssel.

De hajat tudok itthon is festeni, arra sajnálnám is a pénzt, ha negyedannyi pénzből és időből kijövök itthon. Kozmetikusnál csak szemöldökszedés, az a havi 500 Ft belefér és megéri, mert ha én állok neki.. finoman szólva zéró kézügyességem van :)

A göndör haj meg előny, itthon néha belevagdalok, fél évente a fodrász rendbeteszi, amit addig elkontárkodtam :)

Ruhákból meg a piacos bőven jó, főleg mióta egy plázában vett cuccomat negyedannyiért viszontláttam a piacon - ők is onnan szerzik be :)

Vásárolni utálok (szerencsés előny), férjem imád, de inkább a lányával megy, mert én fél óra után a kijáratot keresem és feszült leszek.

sajnos ez a helyzet.

akár mennyit dolgozik az ember alig él meg a fizetésből,főleg ha több gyereke is van(nekem is két tesóm van,apa,anya dolgozik,sok a lakáskölcsön meg stb.és nagyon össze kell szorítani a nadrágszíjat,)és szerintem ezzel az országban szinte mindenki így van.

Ne haragudj, kérdező, de amiket felsoroltál, majdhogynem luxus igények.Amit nem értek, az az, hogy várandós anyukaként hogy tudsz elsőnek CSAK magadra gondolni?

Én is kismama vagyok, mi sem élünk vmi nagylábon, de ha ilyen szituban lennénk, mint te én rögtön azt futnám át magamban, hogy csak a GYEREK-nek meglegyen mindene, ő ne nélkülözzön, én kibírom fodrász-kozmetikus nélkül, nyaralásra évek óta nem telik, annyi a hitelünk, új ruhára meg...Inkább nem is sorolom, mert nem érnék a végére, mégis boldog vagyok, hogy legalább a gyerekre van illetve lesz költve az a pénz, ami ezekre menne el...

Mostanában sajnos mi is nehéz helyzetben vagyunk, bár gyerek sincs. Havi ötvenezer körüli összeget kell beosztanunk, a rezsit is beleszámítva. Még szép, hogy nincs semmi luxus! Pár havonta esetleg el tudok menni fodrászhoz kicsit vágatni a hajamból, de semmi több. Még a kajával is igencsak ügyesen kell spórolni.

De igen, működik.