Csak én reagálom túl a szitut?

A legelején azzal kezdeném, hogy anyósommal az elején amolyan egyszer fent - egyszer lent típusú volt a kapcsolatunk, ő többször kifejezésre juttatta, hogy szerinte "rossz háziasszony" vagyok - képes volt egyszer a fejemhez vágni, hogy még főzni se tudok, holott úgy jöttem a fiával való kapcsolatba, hogy már tudtam, persze nem mesterfokon, dehát senki nem tökéletes...

A minap felhívta a fiát telefonon és beszélgettek, kérdezte, mi lesz a vacsora, párom mondta, hogy most csinálja a malacpörköltet.Erre ő:"Igen?Hát hogyhogy nem az asszonykád csinálja?"Párom persze mellémállt, hogy egy órával ezelőtt azt se tudtuk még - és tényleg ez a való igazság - hogy egyáltalán mit fogunk enni.

Hiába "védett meg" szavakkal, akkor is baromi rosszul esett az anyósom ízetlen megjegyzése, ami arra utalt vhol, hogy "Én a lusta dög."

Azt hozzátenném a történethez, hogy kilenc hónapos terhes vagyok, 2 hét múlva szülök, és hát mit ne mondjak, mostanában már elég nehezen megy minden, de mindig megfőzök, mire a párom hazajön, pont tegnap nem került semmi előzőleg az asztalra, arról nem is beszélve, hogy az egész délelőttömet orvosnál töltöttem és délutánra elfáradtam.

Volt már jópár ehhez hasonló benyögése, amit utólag sikerült magamban átkonvertálni pozitív megjegyzéssé, de ezt vhogy nem sikerül, mert totális rosszindulatúságot vélek benne felfedezni.

Ti hogy látjátok?

Köszi, hogy elolvastatok, bocs, ha hosszúra sikeredett.