Miért nincs össze fogás? Bővebben lent.

ma 16:37 vagyok..

Elírtam bocsika..Lány vagyok nem fiú :)

Pontosan azért nincs összefogás, amit feljebb írtak.

Hiába segítenél bárkinek, itt már nem azt várják hogy segíts, hanem kihasználnak. Nagyon kevés az olyan ember, aki tényleg segítségre szorul.

Pl. az én legjobb esetem: anyósomékhoz kellett költöznöm. Mikor idejöttem, borzalmas mocsok volt, és alig volt kaja a hűtőben, a párom alig mert beengedni a lakásba.

Egy hét alatt rendbeszedtem a lakást, és a teljesen eladósodott családnak adtam pénzt, hogy fizessenek ki egy kicsit a hiteleikből.

A pénz nem tudom hová tűnt - a tartozások még mindig ugyanakkorák, kaja még mindig nincs csak ha én veszek, a rend pedig kb. fél óráig szokott tartani.

A változás annyi, hogy most már az én nyakamra járnak pénzért, és anyósom már abba bele akar halni, ha 2 edényt el kell mosogatnia...

"Inkább bele fulladnál a sokba minthogy megoszt másokkal."

Te is megosztod, amid van? Mindenkivel? Vagy elvárod, hogy valaki adjon neked, csak mert neki több van? Nem értem.

"Mégis gazdagnak érzem magam mert törödök másokkal és mert szeretek és visszont szeretnek. Ha ez rossz hát vállalom hogy rossz vagyok."

Jaj, nem kell mártírnak lenni, senki nem mondta, hogy ez rossz. De ha olyan hú, de boldog vagy, akkor miért nem osztod meg a szeretteiddel ezt a boldogságot is, ahelyett, hogy itt világvége hangulatot keltessz.

16.34. asszonyomnak meg kisanyámnak szólított és kiírtad hogy: 21/f

:)

Szerintem sincs kérdező igazad....annak aki él, mondjuk boldog normális családban, normális munkával, mit kellene csinálni, átkopogni a szomszédba és adni egy kis pénzt mert ők szegényebbek? Vagy hogy érted?

Mert ha nem így érted, hanem úgy hogy jótékonykodni kéne, akkor sem értem a kérdésedet mivel van egy rakás szervezet akik támogatnak mindenféle célt. Honnan tudod hogy hányan fizetnek oda évente?

Igenis általánosítasz és nem tudomhány éves vagy de sokszor tinik szoktak ilyeneken lamentálni amikor épp világmegváltó hangulatban vannak és azt hiszik ha kérdést írnak erről a gyk-n akkor történik majd VALAMI. Sajna ez nem így működik. Mindenki a saját pénztárcájában turkáljon!

Mi átlagszínvonalon élünk, ha milliomos lennék akkor valószínűleg segítenék szervezeteknek, de ha csak szimplán pénzes, akkor inkább a családomra áldoznám, nem a szomszéd szegényekre.

A hajléktalanokon meg nem lehet 10-asokkal segíteni, csak munkalehyteremetéssel, de az meg az állam feladata, nem pedig a tiéd vagy a miénk. És maga a megteremtés még csak egy lépés, ha maga a hajléktalan nem akar benne résztvenni, mert sajna olyan is van.

Első vagyok. Eszembe jutott, hogy én majdnem bevittem magammal egy hajléktalant egyszer a TESCO-ba, hogy megvegyem neki, amit kér. Nem volt hajlandó bejönni, ezért egyedül kellett találgatnom, mit is szeretne. Vettem neki ezt-azt, persze sokkal rosszabbul jártam, mintha adtam volna neki pár százast. Megköszönte. Szerintem azért, mert nem bérkoldus volt (akik tényleg pénzre mennek, ha nem veszi el tőlük a tartójuk, akkor egész jól keresnek), hanem egy valóban megszorult ember. Beszélgettünk is pár szót. A szatyorba betettem neki még 500Ft-ot pluszba, hogy vehessen magának cigit vagy piát, amit én nem vettem neki. Mondtam is, hogy ezt rá bízom felnőtt ember, a szülei már biztosan nevelték eleget, én már nem akarom. Ezt külön megköszönte. Amúgy kb. egyidősek lehettünk, mindketten túl a 40-en, csak engem kevesebbnek néznek, Ő meg az életmódja miatt többnek nézett ki. (Lehet, hogy tévedek.)

Más. Évekig fizettem egy kenyai kislány iskoláztatását.

Szintén sokszor adtam a Gyermekétkeztetési alapítványnak pénzt is, adó 1%-ot is.

Fentiek miatt egyáltalán nem érzem úgy, hogy személyesen meg lettem támadva a kérdéssel. Azt nehéz megítélni, hogy jobb hely lett-e a világ a tetteim nyomán? Ha az is, csak keveseknek és csak kevéssel. Én ennyit tudok tenni. Ha mindenkinek adnék, akkor nekem nem maradna. Ezen túl pedig sok embernek nem is jó, ha tőlem kap, mert ez által marad benne abban a helyzetben, amiből egyébként ki tudna mászni, ha tényleg akarna. Ha ilyet látok, nem akarok minden áron segíteni, mert nem az én dolgom. Segíteni csak akkor, ha kérik, és ha látom is az értelmét. (Fenti esetek ilyenek voltak.) Ha csak a háborgó lelkiismeretem kellene nyugtatgatnom, akkor persze egyszerűbb lenne pár százast tartani a zsebemben és kiszórni, amikor úgy adódik. (Ezzel együtt azokat sem ítélem el, akik így tesznek. Mindenki más, illetve mindenki másképp egyforma.) :)