Hogy reagálnátok, ha a legjobb barátnőtök elmondaná, hogy gyermekkorában megerőszakolta az apja?

Tulajdonképpen azon kívűl, hogy meghallgatod, nem tehetsz semmit. Ne hozd fel soha a témát, és ha beszélni szeretne róla, hallgasd meg. Ez a legtöbb, amit tehetsz.

Mondd akkor neki ezt. Szeretnék segíteni, de nem tudom, hogyan.

Arra bátorítanám, nagyon határozottan, hogy kezdjen valamit ezzel, forduljon pszichológushoz, dolgozza fel, mert hiába gondolja azt, hogy ez már a múlt és túltette rajta magát, ez nem igaz! Majdnem biztos, hogy neki is nagyon sok problémás területe van az életének. Az ilyesmi olyan, mint egy pókháló, vagy egy szemölcs, ami egy gócpontból indul, de rengeteg területen megnyilvánulhat a hatása, a legfeltűnőbben természetesen a párkapcsolati és önértékelési kérdésekben, de olyan témákban is, amiket esetleg soha nem is hozna összefüggésbe vele. Muszáj visszamenni az eredethez, hogy ezeket vissza lehessen "gombolyítani". Amíg az eredeti gócpont nincs kitisztítva, addig minden más csak tüneti kezelés. Szóval arra biztatnám, hogy foglalkozzon vele, és ne bagatellizálja el, mert a hatása nem bagatell!

A legtöbb amit tehetsz, hogy megöleled. Nem kell neki semmit mondani, elég ha érzi, hogy mellette vagy. Utána adj neki egy biztató mosoly és kész. Hidd el, érezni és tudni fogja, hogy mellette vagy. (:

Az igazság az hogy az ilyen jellegű traumák nem tűnnek el nyom nélkül az emberből. Te nem fogsz tudni semmi konkrétban segíteni, mert nem ismered az emberi elme működését, zavarait, stb. Egy pszichológus tud ebben segíteni. Az előző válaszoló jól írta ne "sipánkozz" azaz ne sajnálkozz, mert azzal csak ártasz. Hallgasd meg, öleld át, támogasd, de ne ítélkezz az apja felett és felette sem.

Biztosítanám róla hogy nem ítélkezem felette és hogy ha nem akar többet beszélni róla tiszteletben tartom de ha mégis szívesen meghallgatom. Hogy mellette állok és támogatom bármiben és sose hagyom cserbe.