Ilyenkor mit lehet tenni? Gyűlölök itthon lenni!

Ahogy olvastam magántanuló vagy,és

stb., magamra ismertem picit az eddig elmondottak

alapján a történetedben.

Édes lelkem,nem tudom fiú vagy lány vagy..

Biztosra tudom, ha valaki ide írja ezt ki,

akkor az már végős segítség kérés.

Az ember ilyenkor mindenbe kapaszkodik,

és sajnos úgy tűnhet mások számára,

hogy csak hazudsz,vagy nem stimmel valami,

oknak kéne lennie.

Sajnos nem így van. A dolgok annyira összetettek néha,hogy van hogy senki nem ért meg, és a komplexitásához nem elég a logika...

Ezért ne hidd el azt a mondatot," egy kívűlálló jobban" látja. Korántsem igaz, ha érzésekről van szó. Egy ilyen helyzetet ezzek a hozzá állással nem lehet megoldani.

Elhiszem hogy legszívesebben menekülnél, és

nagyon ijesztő érzés, hogy nincs "otthonod",

ami valódi,és szeretsz oda Haza menni,és

érzed hogy biztonságban vagy,vagyis megértenek.

Legalább tudsz valakivel erről beszélgetni?

Nem tudom milyen egészségügyi okok miatt vagy

magántanuló, de azt is tudom milyen érzés amikor,

mindenki azt hiszi azért nem sikerülnek a dolgaid,

mert lusta vagy.Nálam is hasonló volt,

de azt már nem tudták, hogy vérszegény voltam,

és a vasam minuszban volt, ami azt jelentette,

volt hogy annyira kimerült voltam, nem keltem fel az órára se reggel, és nem tudtam kikelni az ágyból, a tanulásra pedig egyszerűen képtelen voltam koncentrálni, 5 lépcsőtől úgy éreztem magam mint aki 5 km-t futott. Apró dolognak tűnt kívűlről,

nem egy élet halál harc volt minden egyes napom,

és ez csak egy apróság volt, amit a betegségem okozott.

Szóval egyet tanulj meg, senki nem tudja mi fáj neked,hogyan fáj, minek örülsz,hogyan örülsz,pláne

akinek nincs hasonló tapasztalata, lehet hogy kevesen vagy senki nem fog teljesen megérteni.Próbáld meg ezeket a véleményeket kizárni, mert lehet nagyon sok bélyeget fogsz még kapni, majd ha megedződsz, könnyebb lesz.Nem tudják hogy széttudja szedni

egy 16 évest (én 17 voltam), hogy folyamatosan

üvöltöznek vele,és elveszik a biztonság érzete,

erőszakkal azt hiszik majd a talpadra állítanak,

de te ettől csak még kilátástalanabbnak látod az egész jövőd.

Ez pedig nem kamasz hiszti.

Szívem, lehet hogy sok dologra fogsz még rájönni

ami fájni fog. Az emberek nem változnak.

Minél idősebb valaki, annál nehezebben.

És a szüleink is emberből vannak, és az élet olyan

hogy nem válogat milyen jellemmel vértezi fel őket.

Nem mesélem el a történetem mert hosszú lenne,

de egyet mondok Neked: legyél kitartó,és ne higy el mindenkinek mindent, állj ki magadért.

Átmeneti megoldásnak tudom ajánlani

a könyvtárat,ha esetleg van a közelben,

a megyeiek általában ingyenesek, sőt ha csak bemész ingyenes. Ez persze nem lakhatásra értem,

hanem ez egy olyan hely, ahol csend van, és

legalább a gondolataid rendezni tudod, merre és mit akarsz.

2 év az rengeteg idő, mert ilyenkor iszonyat lassan

telnek a napok.

Kollégiumon nem gondolkodtál?

Ha gondolod írj privit.