Küldjem vagy maradjon? 53 éves özvegy férfi vagyok. Feleségem négy éve hunyt el. Két fiam van, vidéken házasságban élnek. Két éve kapcsolatot létesítettem egy elvált hölggyel, akinek van egy 18 éves lánya.

Szerintem ez egymás iránti tisztelet hiányzik.

Még fiatal vagy, és még vársz pár évet, akkor tuti nehezebb lesz valakit találnod. Szerintem küld el, mert te magad is ezt akarod igazából.

Ha a lányát megkedvelted és úgy látod, hogy megteheted akkor támogasd egy kicsit. pl tanulmányát kifizetni, vagy csak születésnapjára küldesz neki majd ruhát, vagy egy kis pénzt.

Ha nem iszol, jó körülmények között élsz, akkor találsz másik nöt.

Nem akarok sértő lenni, csak reális.

Ennyi idős korban egy rossz kapcsolatra kár időt pazarolni. Később még nehezebb párt találni, és teljesen igaz, hogy ha a gyereke keresőképes, és támogatni tudja a nőt anyagilag, mindenképp véget ér a kapcsolat.

Szerintem így csak hagyja magát lehúzni anyagilag.

A gyerekkel kapcsolatban nincs semmilyen kötelezettsége vagy kötelessége, így szép, hogy miatta is képes lenne fenntartani a kapcsolatot. De ezzel csak a saját boldogságát akadályozza.

Szia!

Hát...ha elfogadsz egy jóval fiatalabbtól tanácsot....

Tedd a szívedre a kezed...szereted? És ő Téged? Vagy úgy érzed csak az anyagi körülmények miatt van Veled?

Szerintem egy beszélgetést megér, és ha látod, hogy hogy reagál, abból már tudsz következtetni.

Szerintem ebben a korban már meg kell tanulnia tisztelni a másikat! Hiszen az írásodból kiderül, hogy sokat köszönhet Neked!

Ha pedig negatívan reagál, akkor mennie kell!

Ha a lányt sajnálod, attól még vele nem kell együtt élned. A lány elég nagy ahhoz, hogy meg tudd vele beszélni, hogy továbbra is számíthat a segítségedre, és ha gond van ott vagy, de az anyjával ezt a hangnemet nem tűröd!

De én így látom, bár bevallom, 24éves vagyok, két gyermekkel. De ha nekem valaki azt mondaná, hogy bevállal a két gyerkőccel, és segít felnevelni, én mindig azt lesném, mivel tudok neki örömet okozni.

Mondjuk nekem annyiban más, hogy mindkét gyerek tartósan beteg, így mellettük megtanultam azt átértékelni, amink van, és hogy a legnagyobb kincs az életben egy olyan partner, aki mellettünk van. A férjem pont a betegségük miatt hagyott el.

Az unokatesóm egy lánygyerekel elvált, s az új párja hozott eg yhasonló korú lányt. Együtt nevelték őket, majd ezzel a férfival is szakítottak, de a mostohakislány ott maradt nála.Tizenévesen.Ő nevelte fel mindkettőt, persze az apja kinek-kinek támogatta. Most a két leányzó lakik a lakásban, huszonévesek.Az anyuka kiment átmenetileg külföldre.

Ilyen is van.

Ha nem jó a kapcsolat, mondd meg! Esetleg felajánlhatod, hogy barátként maradhatnak, míg a lány felnő, de ti nem vagytok eg ypár. A lányt, mint mostohagyermekedet támogatod. Vagy ha akar, maradhat az anyja nélkül, te támogatod, mivel úgy érzed, felelős vagy érte, sajátodként szereted. Anyját is szereted, de mint barátot, nőként-férfiként nem akarod folytatni a kapcsolatot. Kérdezd meg, mit szól ehhez a párod. S uán amegbeszélitek a leányzóval is. Tiszteletre méltó az igyekezeted, hogy segítsd a kislányt.

Küldd el!Feletted is már rohan az idő.Nem ez a hölgy lesz, akivel leéled az életed, valójában ezt te is tudod.

Akkor minek "fecsérelni" az időt, inkább keresd azt a társad, akivel le tudnád élni az életed.