Nem kapom meg azt a mértékű törődést a páromtól amit szeretnék, ezért előbukkant 2szenvedélybetegségem is, amiket már egyszer sikerült leküzdenem. Hogyan legyek erősebb?

Nyilván neked alapból van ez a lelki "betegséged", ami érzékenyebbé tesz. Nézd, vagy leülsz a pároddal beszélgetni,hogy változtasson, vagy ha nem jó, kilépsz, ahogy a többi normális ember! Azért jól néznénk ki,hogy ha mindenki, akivel nem törődik úgy a párja, szenvedélybeteg lenne! Lehet,hogy fel kellene keresned egy terapeutát is! Sajnos tényleg nem az a normális,hogy ha gondunk van, akkor valami rosszba menekülünk! Ez akkor más nagyobb problémánál is elő fog jönni. Mi lesz, ha gyerek lesz?

Szóval először beszélj a pároddal és ha tudtátok rendezni a dolgokat, együtt menjetek el egy szakemberhez!

Ha tudod az okát, hogy mitől vagy padlón, egyféleképpen változtathatsz rajta: kilépsz belőle. Nem úgy leszel erős, ha ellenállsz a kísértésnek, hanem kilépsz abból a kapcsolatból, ami nemhogy nem tesz boldoggá, de kimondottan tönkretesz. Hiába írod, hogy "nem bírnád ki", más választásod nincs.

Különben is, miért lennél egy olyan emberrel, akitől nem kapsz elég szeretetet? Ezzel megakadályozod, hogy olyannal légy, akitöl viszont kapnál. Ezt kb. önsorsrontásnak hívják.

Előbb-utóbb úgyis kénytelen leszel szakítani vele, vagy ő rúg ki, miért nem addig távoloz, a lehetőségekhez képest elegánsan, míg nem ránt magával a szenvedélybetegség teljesen? Mert később sokkal nehezebb lesz újra felállni.

VAN VÁLASZTÁSOD. Magadat választod vagy őt?

Mert a kettő együtt a jelek szerint nem megy, kifordulsz magadból, miközben ő nem szeret (eléggé).

Tudom, miről beszélek, nekem is kellett úgy DÖNTENI, hogy szakítok, bármennyire is fájt és nem volt hozzá kedvem.

Ajánlom figyelmedbe ma 07:48 írását, illetve kiegészíteném egy ősi szabállyal: "add azt, amiből hiányt szenvedsz."

Mert mindaddig amíg Te a "szeretetlenség" állapotában vagy, hogy várhatod el mástól, hogy szeressen?! Szeresd reggel a napot, ahogy fölkel, vagy az esőt, ami hull rád, bármit, mindenkit, aki szembejön veled az utcán, csak nézz az emberek szemébe, és csalj mosolyt az arcukra. Szeresd a villamost, a galambot, a virágokat, ja és majd elfelejtettem! Szeresd magadat is!

A szenvedélybetegséggel kapcsolatban meg csak annyi, ha már tiszta/józan vagy, hogy kérdezd meg magadtól, "akarom és megint ezt?"

Sok sikert!

Vannak és voltak szenvedélybetegek a környezetemben. Amíg nem vállalod fel (még egy anonim oldalon se??), addig nincs sok esély a gyógyulásra.

Mindig az az első lépés, hogy beismered, mi történik veled.

Itt senki nem tudja, hogy fiú vagy, vagy lány, hány éves vagy, hol laksz, mi a neved.

Próbálj szembenézni a szenvedélybetegségeiddel, mert amíg ezt nem teszed meg, addig csak süllyedsz lefelé a spirálban.

A boldogságot nem várhatod kívülről.

Ezt nagyon nehéz megérteni, de így van.

A bologság benned lakik.

Neked kell megkeresned magadban.De ez nem jelenti, hogy egyedül, segítség nélkül.Fordulj szakemberhez, pszichológushoz, addiktológushoz! Mielőbb!

Minél előbb mégy, annál hamarabb leszel boldog.

Mindannyiunknak vannak nehezebb időszakai: ilyenkor a ránk jellemző hibák erősödnek fel.

Nagyon jó, hogy te észrevetted ezt időben. Használd ki ezt az előnyt!

Olvasd el: Don Richard Riso és Russ Hudson: Az enneagram bölcsessége c. könyvet!

[link]