Mit gondoltok az ilyen kapcsolatokrol?

Hogy nehéz nekik. Nekem még gimiben volt így egy osztálytársam, három évig külföldön élt a párja, később férje. A második év után házasodtak és akkor született a baba is, akit az apuka akkor még nem is láthatott.

Emlékszem, szegény lány nagyon rosszul bírta a helyzetet. De muszáj volt így csinálniuk. Egy évben jó, ha háromszor találkoztak.

Viszint tudták, hogy ez csak átmeneti állapot, és ma egy boldog család :)

Mi nem hagynánk egymást semmi pénzért.Vagy mindketten megyünk vagy egyikünk sem.De tudom,van,hogy nincs más megoldás.Én nem bírnám

21/L

Mikor véletlen megláttam, hogy az egy vezérigazgatónak a nettó fizetése több, mint 6 számjegy..., akkor rájöttem miért is éri meg neki vagy többszáz km-t autózni egy nap, vagy csak hétvégente hazajárnia a családjához.

Mit mondjak.. irigylésre méltó. Pár évig csinálja, aztán kb. nem kell dolgoznia utána...

Mi meg szenvedünk munkanélkül, és ilyeneket kérdezgetünk másoktól... :(

Ismerősöméknek nem tett jót. Férj külföldön dolgozott, anyuka maradt itthon a babával. Lett csodás házuk, szaunával, mindennel, aztán most válnak. Egyszerűen ráment a kapcsolatuk arra hogy apuka csak hajtott, a gyereknevelés teljes egészében anyukára maradt.

Ez nem általános érvényű, de ilyen is van. Pedig nagyszerű házasság volt, de ez lett belőle.

Én nem akarnék így élni, inkább maradok a 35 nm-ben, de a férjemmel, mert ha nekem hiányzik az egy dolog, de egy kisgyerekkel nem tudnám megértetni hogy kicsikém apa nem azért van mindig távol mert nem szeret minket hanem azért mert sok pénzt keres hogy jól élhessünk....

ha nagyobb a gyerek, talán....de akkor sem jó ha az apa kimarad dolgokból. Lóvé ide vagy oda, a családnak együtt a legjobb, ha szerényebben is, de együtt.