A férjem már szinte átment kutyába, mivel tudnék változtatni ezen?
Előre leszögezném, hogy nem szeretnék válni, mert szeretem. De néha már nagyon frusztráló, hogy az ő véleménye az, ami az enyém, csak azt csináljuk, amit én szeretnék, stb.
Szeretném, ha lenne kicsit saját "élete", saját véleménye, saját gondolatai, nemr endelné alá magát nekem ennyire.
Első olvasásra idillinek tűnhet, de nem az.
Van kutyánk is, aki persze azért kutya, hogy azt tegye, amit mondunk neki, engedelmeskedjen.
De egy ember nem egy állatfajta, nem a kutyához mentem férjhez.
Régebben volt saját véleménye, elképzelései. Nem tudom mi változott, soha nem erőszakoltam rá semmit. Ha ellenérve volt, meghallgattam, indulat nélkül vitatkoztunk és valamelyikünk engedett. Ezt szeretném ismét, hogy néha nekem kelljen alkalmazkodni, illetve ő is szabjon feltételeket, húzzon határvonalakat.
De most már annyira átcsúszott az "igen, drágám" mentalitásba, hogy néha lekarmolnám az arcomat.
Ha a véleményét kérdezem valamiben, rögtön visszakérdez, hogy "miért, te hogy gondolod?".
Szeretem, de félek, hogy néhány év után egyszerűen megunnám emiatt. Az elején szeretnék kezdeni valamit a problémával, nem akkor, amikor már a fejünkre nőtt...
Szeretném néha azt hallani, hogy "én most azt szeretném hogy...". Ne mindig csak az én elképzeléseim szerint csináljuk a dolgokat.
A szexben is előfordul, hogy "jó ez így neked? nem baj, ha...". Hihetetlenül illúzióromboló tud lenni, amikor tényszerű beszélgetés kell a helyzet közepén. Leültettem, elmondtam neki, hogy ha valami nem tetszik, úgyis szólok, felesleges kérdezgetnie.
Volt olyan is, hogy véletlenül rátenyerelt a hajamra, meghúzta, én szóltam, hogy légyszi vedd le a mancsod a hajamról, mert az ágyhoz szögezted a fejem. Innentől kampec, leálltunk, mert "nekem biztosan rossz volt". Nem, én csak annyit szerettem volna, hogy arrébb tegye a kezét, semmi egyéb kifogásom nem volt. Nem is direkt csinálta, csak egy baki volt.
Ez is csak egy példa, hogy mennyire túlságosan előtérbe helyez, közben elveszik a saját személyisége.
Nem kutyát szeretnék, hanem egy férjet, aki egyenrangú fél és nem az "alattvalóm".... :(
Kicsit olyan érzésem van, mintha nem lenne önbizalma. Bizonytalan vagyok ebben, mert némely dologban tud határozott lenni, de pl. képtelen haragot tartani, vagy legalább emlékezni arra, hogy valaki átvágta és legközelebb így állni hozzá.
Nem szeretnék kihasználóvá válni, bár szinte tálcán kínálja fel. Jó lenne, ha én is a kedvére tehetnék, ha lennének minimális elvárásai felém. Jó vagyok, ha meghíztam (én már beiratkoztam egy konditerembe, de ő hajtogatja, hogy ő így is szeret - jó, de magamnak nem tetszem), jó vagyok, ha éppen szét vagyok esve...
Természetesen egy házasságban ne akadjon fent, ha reggel borzas vagyok és gyűrött, mint mindenki. De neki joggingban is tetszem, nagy seggel is tetszem, fejenállva is tetszem.
Régen nem így volt, segített az öltözködésben (eléggé sportos irányba hajoltam el akkoriban), hogy nőiesebb legyek, igényelte, hogy ha megyünk valahová, sminkeljem magam.
Most már egy zsákban is jó vagyok.... Szeretnék tetszeni neki, de nehéz így, ha szerinte bármilyen állapotban 100%-os vagyok...
Mindezeket ésszerű határokon belül gondoltam. Ha jól sikerül egy ruha vagy egy smink, akkor jól esik a dicséret. De kelljen kicsit tennem érte.
Nem, reggel természetes vagyok, de nem kívánatos. A szájszag és a beduzzadt szem nem kívánatos. Azt elfogadni kell, nem örülni neki...
Engem se zavar, ha reggel táskásak a szemei és még nem jutott el a fogmosásig, de JOBBAN tetszik, amikor frissen fürödve, mosolyogva, nem "hol a kávé?" tekintettel áll előttem.
válasza:Az az egy hét: tudom, hogy ő meg van veszve azért a hobbiért. Ezért is támogattam benne.
Engem viszont nem érdekel a dolog, ezért felesleges lenne kifizetni nekem is egy utat.
Kettesben is utazunk, de nekem most a vizsgák miatt se jó, plusz nem érdekel a dolog annyira (egész héten tengeren és búvárkodnak, én meg 2 méter alatt félek), hogy megérje a dupláját rákölteni.
Tavasszal megyünk kettesben, de nem akarom a hobbijától elaszakítani.
Szeretem és ezért is szeretnék egyensúlyt teremteni. Ha annyiról lenne szó, hogy unom, nem kell, akkor válnék. De szeretem, ezért javítani szeretnék, nem válni. Fontos nekem, szeretem, ezért mentem hozzá. Nálam a válóok nem itt kezdődik, ahhoz valami komolyabb szemétséget kellene csinálnia.
válasza:Èn egy ilyen embertöl váltam el. Pont ez volt az én bajom is pont ahogy leírtad.
de arra kellett rájönnöm, hogy kutyából nem lesz szalonna. ha meg még is , kutya szalonna senkinek sem kell.
vagy is ö ilyen, ha nem fogadod el és megváltosztatod akkor már nem maga lesz. te valaki másra vágysz, lehet szereted, mert marah rendes ember de mellett mindig álmodozni fogsz férfiakról, és pár év múlva megszöksz mellölle.
válasza:Nekem is ugyanez volt a problémám, csak fordított a dolog, én vagyok a pasi. Nálunk mondhatni véletlenül oldódott meg a helyzet. Valami kis hülyeségen összevitatkoztunk, és valami olyan dolgot vágtam a fejéhez, amivel nagyon megsértettem. Persze nem szándékosan, hisz nem tudtam, hogy Őt ez érzékenyen érinti. Na, amit ezután kaptam, azt nem teszem ki az ablakba. Leordította a fejemet, én meg csak lestem, hogy ki ez a nő? Utólag persze megbeszéltük, kibékültünk (hogy hogyan, arra nem térnék ki, mert úriember vagyok :)), és azóta valahogy megváltozott ilyen téren. Határozottabb lett, a véleményét nem tartja meg magának, hanem ki is mondja, és így tök jókat tudunk beszélgetni. Én meg egyre jobban szeretem. :)
Persze nem biztos, hogy Neked is ilyesmivel kéne próbálkozni, mert rosszul is elsülhet a dolog. Azért drukkolok.
35/F
válasza:14:13 vagyok megint.
Az jutott még eszembe, hogy esetleg egy korábbi kellemetlen tapasztalat miatt nem érzi magát biztonságban ebben a kapcsolatban. És inkább nyuszi módra meghunyászkodik, minthogy elveszítsen Téged. Ha ez a helyzet, próbáld meg biztosítani arról, hogy szereted, és szükséged van rá. Vegyél elő pár apró női praktikát. Pl. remegő térdekkel kérd meg, hogy kísérjen el a fogorvoshoz, mert egyedül félsz. Vagy menjen eléd a munkahelyre, mert nem szeretsz sötétedés után egyedül mászkálni. Szóval érezze, hogy férfiként számítasz Rá. Aztán persze köszönd meg, hogy milyen jó, hogy elkísért, had dagadjon a férfiúi büszkesége. Idővel lehet, hogy tényleg előjön belőle a "férfiállat". :)
Utolsó: ez különösebb szándékosság nélkül megy, mert van néhány para-faktor. Vérvételhez három ember kell - egy nővér, aki leveszi a vért és két ember, aki addig rám térdel. Fogorvos szintén, magasság szintén. Ragadtam fent kilátóra vezető létrán 20 méteren, mert annyira féltem, hogy ráfonódtam a létrára és már fehéredő ujjakkal szorítottam, se le, se fel. A mai napig nem tudom, hogy hogyan szedett le onnan...
De ezek az esetek sajnos-szerencsére nem mindennaposak, magas helyeket kerülöm, orvoshoz pedig szerencsére ritkán kell mennem.
Egyébként most egy olyan szitu van soron, hogy a főnöke megbízott egy anyag elkészítésével, írásba nem foglaltuk a dolgot, mert a férjem mondta, hogy majd ő lesz a biztosíték, hogy kifizetik. (Ismerem a cég fizetési morálját, okkal aggódtam a fizetési hajlandóság miatt.)
Most persze jönnek a kifogásokkal, férjem egyetlen érve, hogy "nem értem, pedig megígérték...". Most ott tartunk, hogy menjek be én behajtót játszani az ötven kilómmal.
Nem szeretnék. Nem azért, mert nem kell a pénz, de már marhára unom, hogy mindig én vagyok a rátermett, a magabiztos, a határozott. Legalább ilyen helyzetben hadd ne én legyek, aki rácsap az asztalra és diplomáciával vagy emelt hanggal, de elintézi. Főleg, hogy ő dolgozik ott közel 10 éve, én csak külsősként dolgoztam be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!