Eléggé lelkiismeretes egyén vagyok, és néhányan ezt kihasználják. Mit kellene tennem? 14/F.

Sziasztok.

Az a helyzet, hogy egyszerűen utálok másokat megbántani, de ha valakit jogosan elküldök a fenébe, akkor mindig én érzem rosszul magam utána, bűntudatom van.

Azt, hogy jószívű vagyok, elég sokan kihasználják sajnos. Most ilyen apró dolgokra gondolok akár, hogy nem vagyok rest kifizetni valakinek valamit, ha kéri. (Persze csak apróbb értékben gondolkozzunk, 200-300 Ft) Például ha az egyik haverom kéri hogy vegyek neki valami innivalót mert egész napra nincs semmije, akkor megveszem, mert utálom, ha valaki miattam szomjazik, vagy valami kellemetlenség éri aminek én vagyok az oka.

Volt már olyan, hogy azt mondtam, nem, nem fizetem ki neked még egyszer, így sem viszonzod soha. Nem mintha a viszonzásért csinálnám, de ha én kérek valakitől valamit akár kölcsönbe párszáz forintot, hogy holnapra visszahozom csak nincs pénzem kajára és be kell mennem még a városba, akkor soha nincs senkinél semennyi... :/

Szóval mikor nemet mondok erre, akkor a másik elkezd könyörögni, amit utálok, mert az esetek felében képes elérni ezzel, hogy teljesítsem a kérését. De ha nem sikerül neki a könyörgés, elkezd cseszegetni, meg hogy hogy lehetek ekkora r*hadék...

De én ezt nem értem. Miért én vagyok a r*hadék, ha abból amit a saját pénzemből megvettem, nem adok másnak? Persze olyan embernek szívesen adok aki tényleg jóbarát, de ha pl. egy osztálytársamnak akit egyáltalán nem szívlelek nem, akkor én vagyok a szemét...

Hogyan kéne viszonyulnom ehhez? Nem csak a fentebb említett párszáz forint kifizetésében/kölcsönadásában nyilvánul meg ez a dolog, hanem több mindenben is, például hogy súgjak XY-nak órán, vagy intézzem el ezt meg azt helyette...

Mit kéne tennem? Ha visszautasítok valakit ilyen dolgokban utána rosszul érzem magam lelkileg, mert ott a tudat, hogy sz*rban hagytam a másikat...

Köszönöm előre is a válaszokat.