Mit tegyek? Nem bírom így!

én elég nyíltan és radikálisan kezelem a problémáimat xd

tehát nekem annyi lenne hogy lelépek otthonról 1-2 napra had tudják meg mit veszíthetnek ha nem kellek nekik.. vagy ilyesmi.

ne félj kiállni magadért!

16/L

Ezt hívják diákszerelemnek és tini kornak! Majd átmegy rajtad és egészen másképpen látod majd. tudom ez most hihetetlen, de hidd csak el. Anno nekem is mondták, nem hittem és lám igaz lett:-)A barátok pedig jönnek-mennek mindig lesznek új barátok. Fel a fejjel és előre!:-)

Anyuddal meg ülj beszélgetni:-)

Ha az én anyám kérdezte volna, bevallom, lehet, felém is szállt volna a pofon, de legalább nem hazudtam. Ne adj Isten, ha baba lenne, akkor mit mondanál, megszállt a Szentlélek?(védekezésre nagyon vigyázzatok) szerintem el kellett volna mondanod. Az én anyám hozzáállása olyan volt, hogy- ó, igen? gratulálok- de hát én megvártam míg elmúlok 18(barátom is türelemmel kivárta) és csak az után estünk egymásnak, de mondjuk az ő anyja mondjuk rögtön kétségbeesett, hogy mi lesz, jaj... annyira félt az unoka lehetőségtől, utólag kiderült, feleslegesen, házasságig sikerült babamentesen jól érezni magunkat évekig. Szóval szerintem mondd el, és ne lázadj eltűnéssel, kérlek, én is voltam tini, az én fejemben is megfordult, de rossz ötlet, felesleges. Inkább állj eléjük tiszta szívvel: hogy ez van, megvolt, szeretem, titeket is szeretlek, ezért vagyok őszinte, szeressetek, mert hiányzik a törődés. Lehet, lesz harag, de hidd el, ha nem is mondják, az őszinteséget pirospontnak írják majd fel.

Ne ess kétségbe, ez nem is olyan nehéz helyzet, hidd el. Még emlékszem erre a koromra, pedig már rég asszony vagyok. Ha tanács kell, akkor itt vagyok privinek.