Mit tegyek, ha az anyám hónapok óta alig áll velem szóba a leszbikusságom miatt? Helyre tudjuk valaha is hozni a kapcsolatunkat?

Hogy micsoda válaszok vannak itt... elszormorító.

" én elfogadom őket, semmi bajom velük, DE NE AZ ÉN családomban legyenek. " -- akik ezt mondják, azok nézzenek magukba, és ne hazudjanak. Nem fogadják el, ha attól sem tudják elfogadni, akit a legjobban szeretnek.

A kapcsolatotok rendbe jöhet. És ahogy látom, rendbe is fog jönni. Csak hagyj időt anyudnak, ezt bizony időbe telik feldolgozni. Ők még az a generáció, akikbe belenevelték, hogy ez "nem normális". Ne rohand le a dolgokkal, az fontos. Arról beszélj, hogy te mit érzel, és a titkolást is beszéld meg vele mindenképpen! Miért tetted, nagyon féltél, stb.

Idővel meg fog nyílni a téma felé, ha tényleg szeret, és egyre több mindent be tud majd fogadni (barátnődről mesélhetsz később, eleinte nem). Ez akár 3 év is lehet.

Ne érezd magadat selejtnek, mert szeretni jó! Neked a nők jutottak :)Ami valljuk be, egyáltalán nem hátrány :)

A gyerek meg ezekhez hasonló véleményekről meg annyit, hogy simán lehet gyereke. Ha például sajátja nem lehetne (meddő), akkor azért is utálná az anyja, ha történetesen hetero lenne?

Nagyon nem értem anyukádat, bár a kommentben leírt történeted után sajnos érteni értem, de nem értem meg.

14-15 éves lehettem, amikor egy nálam 4 évvel idősebb lánnyal összebarátkoztam, nagyon felnéztem rá, ragaszkodtam hozzá. Egyszer feldobta, hogy mi lenne, ha járnánk.

Hetero vagyok, de néhány napra sikerült összezavarnia, hiszen nagyon szerettem és hirtelen nem tudtam hova tenni az egészet. Ezt le is írtam a naplómba, amit anyám szerencsésen elolvasott... Ez konkrétan nem derült ki, csak furcsa lett, hogy hirtelen tiltani kezdtek tőle és ellenségesek voltak vele szemben. Némi logikával rájöttem, hogy csak a naplómból tudhatja.

A lánynak saját elhatározásból mondtam nemet, mert akármennyit gondolkodtam rajta, nem éreztem, hogy fizikailag vonzódnék hozzá, hiszen arra jutottam, hogy a fiúk tetszenek.

A fiúkkal viszont egyszerűen béna voltam, sokáig nem jött össze semmi komoly. A szüleim annyit tudtak, hogy egy lány járni akart velem, én fiúkkal nem mutatkozom - gondolom kombináltak. 16-17 éves koromban leültettek, hogy rendben, felkészültek a legrosszabbra, ne kíméljem őket. Akkor sikerült megértetnem velük, hogy hetero vagyok, csak béna, ne piszkáljanak, ez nekem is kellemetlen. Amíg abban a hitben voltak, hogy leszbikus vagyok, mondták, hogy nem egyszerű lemondani a jövőképükről (házasság, unokák), de a lányuk vagyok és akkor is az maradok, ha akár embert ölök.

Bár teljes mértékben elfogadom a homoszexualitást, biztos vagyok benne, ohgy ha a saját gyerekem jelentené be, egy hétig én is csak néznék magam elé. Nem azért, mert rossznak vagy betegnek (??!!!) tartanám, egyszerűen az évekig felépített jövőképet rombolná le. Természetesen elfogadnám és azért drukkolnék, hogy boldog legyen - akárkivel, aki szereti.

Így a sokkos fázis megértem anyukád részéről, ez a legnagyobb mértékű tolerancia mellett is érthető. (Mint ahogy ugyanilyen sokkos állapotba kerülne egy szülő, ha bármilyen más, egész életre kiható, visszafordíthatatlan, váratlan dolog történne a gyerekével.)

Azt tanácsolnám, hogy írj neki egy levelet, e-mailt, amiben leírod, hogy évekig magaddal is sokat küzdöttél, számodra ő az egyik legfontosabb személy és nagyon sokat jelentene a támogatása, vagy legalább megértése. A válaszra hagyj időt, ne sürgesd. De ha néhány héten belül nem válaszol, vagy esetleg minősíthetetlen stílusban válaszolna, akkor fájó szívvel, de hagyd...

A levélben mindenesetre írd le azokat, amiket nekünk is leírtál. A modellkedésre kényszerítést se hagynám ki (engem ez talán jobban megdöbbentett, mint a leszbikusságodra adott reakciója).

Valaki korábban belinkelt egy Tények-tévhitek cikket, azt nyugodtan másold be a levélbe, vagy bármilyen hasonló cikket, szakirodalmat.

Esetleg keress olyan leszbikusokat, akiknek a szülei elfogadták a tényt, hátha hajlandóak beszélni egy kicsit anyukáddal és szülői szemszögből elmondani, ők hogyan élték meg és dolgozták fel ezt.

Remélem rendeződik a helyzeted és ismét jó lesz akapcsolatod anyukáddal!

Nem szép dolog anyukádtól, hogy így hátat fordít neked,

DE:

Akárhogy szépíted, hogy "csak az ő érdekében", meg "csak titkolóztam", ez akkor is hazugság, méghozzá hosszú időn át tartó. Én sem örülnék a helyében. Szerintem mind a kettőtöknek magatokba kellene nézni, és tisztázni a dolgot!

Szia!Szerintem minden vissza fog állni ahogy régen volt csak anyud még szerintem nemigazán tudja,hogy viselkedjen ilyenkor.A legjobb ilyenkor leülni és megbeszélni,,,ha nem akar akkor hagyd még egy kicsit hogy végig gondolja ő is.

Sok sikert anyuddal!