Miért szeretnek játszani a férfiak?

Nem mondtam, hogy minden férfi szemét. Ezt azért én nem mondtam... Persze, hogy nem mindenki az. Azt is tudom, hogy érzelmileg nem vagyok érett.

De rájöttem valamire, hogy olyan magasról lesz&arom, hogy az csak na. Soha az életben többet nekem nem lesz párkapcsolatom, kösz szépen, de ebből nem kérek. Mellesleg azt nem említettem:S, nem vallottam be inkább, hogy én időközben belezúgtam az egyik munkatársamba, akivel azóta már nem dolgozom egy helyen, na az asszem valami valós szerelem volt, na, olyat még sosem éreztem, soha. Az, amit a szerelmem iránt érzek, egészen más jellegű, sokkal idealisztikusabb. Ja, az egész vízió:D, és nem az igazság:D, de én olyan fantasztikusan össze tudtam építeni egy világot:D, ami nem is létezik:D, hát, mi nők ebben komolyan jók vagyunk. Na, de tényleg belezúgtam a munkatársamba, majd mivel már nem látom, ki is zúgtam belőle. És nem igazán mondhatnám, hogy az első fiúm nem szerettem, mert valamit csak éreztem iránta, mert az el is múlt egy hónap múlva.

De egyébként én azt éreztem ezzel a fiúval kapcsolatban, hogy megtaláltam a másik felem, akivel az életben teljes lehetek. Tudjátok ti is, hogy mindenki keres valakit, és én megtaláltam, és emiatt már nem érdekel más. Ilyenkor jön az a nőknél, hogy na, bazzz, akkor is csak kéne már valaki, mert csak nem akarok egyedül lenni, meg csak kéne család. De én sose voltam családcentrikus, úgyhogy én a szingli élet mellett döntöttem, és egyre jobban vagyok. Én egy értékes és teljes és sokat érő életet vihetek végig, ugyanis olyan képzőművészeti tehetséggel rendelkezem, amivel kevesek, és a racionális intelligenciám sem rossz, jó átlag. Szóval esélyem, van egy racionálisan sikeres életre. Viszont a magán életem tönkrement. De rájöttem, hogy ahogy mondtam, hogy lesz@arom, már nem érdekel. Az első fiúm után örömmel keresgéltem, hogy na:D, nemtom, jó az, ha pasija van az embernek:D, meg ha törődnek vele. Aztán beleszerettem ebbe a fiúba, és teljesen úgy élem meg, hogy megtaláltam az életem párját. Más kérdés, hogy ő le se sz@art engem :D. De ez van. Ő nem szeretett, csak kihasztnált valszeg, ku@rva humorosnak találta ezt.

De ahogy említem, én már csak ilyen szerencsétlen vagyok magánélet szempontjából, és rájöttem, hogy ennek az is az oka, hogy én meg elég törtető vagyok, ha nem szeretek egy fiút, rá nem vesz arra, hogy én hozzá igazodjam, csak ehhez az egyhez igazodtam volna. Vagy inkább feladtam volna mindent, ami persze tom, hogy nem okés, mert persze, hogy akkor okés a kapcsolat, ha a pároddal kiteljesedsz. Én kiteljesedtem, csak ebben leginkább én vettem részt:D:D, a fiú nem igazán akart asszisztálni ehhez a kiteljesedéshez:D, csak amikor:D, na, értitek:D. Na, tényleg nevetek.

A nap nagy részében fájdalmaim vannak, de most pl elvagyok, most asszem elég tiszta pillanataimat élem, a sok munka, és a céljaim való törtetés kitisztítja az elmém.

Annyi célom volt mindig az életben. És nekem értékes képzőművészeti pályafutást kell felmutatnom, és nem azt, hogy egy férfi tönkretegyen. Mindig védeni akarom, mert szeretem. De amit leírtam, az csak a teteje mindennek. Azt nem írtam, hogy bánt velem. Úgy tényleg nem bánunk egy nővel, és szerettek már igazán, és az nem rossz dolog. De én nekem ez a fiú kellett volna, most meg senki. Most úgy elvagyok. Mintha a másik felem vesztettem volna el.

De mondjuk el se tudom képzelni, milyen az a nagy szerelem:D, és a reális:D, na, én azt nem fogom már átélni:D, túl elfoglalt leszek. De mondjuk a nap nagyobb részében szomorú voltam, csak most pörgök. Azt olvastam valahol, hogy még hónapokig várok rá.

Hát, ez van. Nem szeretett, és azzal nem lehet mit tenni.

Amúgy dehogy biokémia csak a szerelem, én olyan teljes lelki szerelmet éltem át vele, amilyet az ember csak a legnagyobb szerelmekben élhet át. Úgy szerettem, mint a társamat, aki a családom, és aki az életem párja lesz egy életre. Ne csináljátok már, hogy nincs ilyen :D. Most őszintén, szerintetek tényleg nincs ilyen, hogy életetek párja?:D Na, várjatok. Én foglalkoztam sok mindennel életemben, és hát, én tudom, hogy nincsenek tökéletes dolgok, úgyhogy mindjárt elmondom, mit okoskodtam ki:D, hogy ez úgy műkszik, hogy van pár potenciális ember, akik arra a posztra pályázhatnak, hogy az animusotok legyenek. És én épp ezzel a fiúval találkoztam össze, és épp benne teljesedtem ki. Mondjuk az egyetlen bibi:D, hogy a biológusok meg azt mondják, hogy az ember poligám, magyarán lépten-nyomon belezúghat mindenkibe, és nem lesz egy szerelme, úgy mint pl a galamboknak. Hát, szal valamelyest rába@sztam az elméletemmel:D, de azért én még ragaszkodom hozzá :D. Nekem az úgy tök kényelmes, hogy az ember monogám, pedig nem az. De az én erkölcsi elképzeléseimbe nem fér bele, hogy az ember poligám legyen, számomra az egy elég drasztikus dolog lenne:D, nemár, hogy ennyire állatiasak legyünk :D. Na, de félretéve a viccet, én tényleg hiszek benne, hogy mindenki megvan az animusa, és valaki be fogja tölteni ezt a szerepet, és nem hiszek benne, hogy ezt két ember beteljesítheti. Ez csak egy emberé, tehát a szíved csak egy emberé lehet. Aztán ha az ember poligám, akkor meg lehet, hogy tévedek, és két ember is betöltheti ezt a helyet. Mások példái ezt mutatják, bár az egy dolog, hogy az ember mit mond, és hogy mi az igazság. Na, meg ott az a dolog:D, hogy ha én sosem leszek újra szerelmes:D, akkor majd tényleg ragaszkodom is ehhez.

Na, jól tudok okoskodni? És ez csak a jéghegy csúcsa :D. Na, fura egy ember vagyok, az biztos. De én tényleg úgy gondolom, hogy ahogy egy apád és anyád vagy, egy társad van az életben. És mivel engem a társam nem szeretett, a másik felem, emiatt nem is lesz boldog a magánéletem. Emiatt nem foglalkoztat a magánéletem. Nekem képzőművészeti pályát kell befutnom, ilyen tehetséget elpazarolni nagyobb bűn bárminél, én úgy gondolom.

Ez a fiú életem végéig hiányozni fog szerintem, és ahogy mondtam, már nem keresek.

Igen, hisztizem, tudom. És azt is tudom, hogy az én képzőművészeti tehetségemmel még dolgom lenne az életben :D. De nem érdekel, úgyis megölöm magam pár év múlva. És ez így nekem tök kényelmes. Soha többé nem akarok párkapcsolatot. Csak egy dolog érdekel, hogy nem itthon kelljen megölnöm magam, hanem, hogy elköltözhessek. És ha már önállóan élek, akkor már véget vethetek az életemnek. Egyébként nem vagyok szerencsétlen más téren. De ráuntam a szenvedésre. Ha nem is lennék öngyilkos, soha többé nem lesz senkin, egyedül élem le az életem. Lehetőleg távol másoktól, magányosan. Soha többé senkit se akarok.

De szerintem úgyis megölöm magam. Leszarom, hogy önzőség, elegem van mindenből. Aztán már úgyis mindegy. Nem akarok szenvedni mindég. Nem vagyok oké, és ez nem fog változni.

És igen, hisztis vagyok. De nem érdekel a racionalitás. Legszívesebben most azonnal felvágnám az ereim....

Jajjj, hogy gyerekes, önsajnálattól fűtött monológ :D:D. Nevetek :D:D.

Aha, nincs miről beszélni :D:D. Úgyis három év múlva tervezem, addigra meg csak eldőlnek dolgok. Néha rosszabbul vagyok, néha jobban. Ma pl. nem tudtam aludni.

Nem akarok többet párkapcsolatot. De jaja, ezt mondják, hogy új szerelemmel lehet feledni a régit :).

Köszi a cuki hozzászólást :D. Neked is puszi :D! Nem ér röhögni. Most hisztizhetnékem van. Amúgy én nekem tényleg nem hinném, hogy több kapcsolatom lenne :D, de nem, tényleg nem akarok. Nem éri meg.