30éves nőként már keményebben kell meghatározni hogy mit akarok egy kapcsolattól?

-Szerinted jó ez így,hogy alig találkozunk?

-Hát én is gondolkoztam már ezen..

-Akkor összeköltözhetnénk.

Nem az életkortól függ, hanem attól, hogy komolyan gondolsz-e egy kapcsolatot, egy partnert. Huszonakárhányévesen is így teszel, ha komoly kapcsolatba bonyolódsz, és negyvenévesen is.

Ha úgy érzi, hogy ráakaszkodsz, akkor ott gond van. Együtt akarsz élni vele, nem? Ez kölcsönös bizalom és szeretet kell legyen mindkét fél részéről, nem pedig ráakaszkodás. Lehet, hogy nem így gondolná, csak kicsit önbizalomhiányos vagy. Ha pedig valóban ezt érzi, akkor még várhatsz rá éveket, időt adva neki, de lehet hogy csak az idődet pazarolod.

Nem azért fog megijedni, mert úgymond erőszakolod a témát, hanem azért mert nem érzi magát késznek ilyesmire. (ami elég hülye kifogás, ha az emberk nem tizenéves mondjuk)

Sztem ha életreszólóra eltudod képzelni a hapsit, akkor 30 évesen 1év kapcs után igazán felvetheted az összeköltözést.

Azért, mert sokkal jobban megismerhetitek egymást. Lehet csak összeköltözve derül ki számodra, hogy mégsem az igazi, és keresnél mást. Így csak időhúzás amennyiben nem ő az "igazi"....

Ha nem tervezel vele halálig, akkor pedig felesleges az összeköltözés, és indokolt lenne a mielőbbi szakítás....

Én 31 múltam, mikor megismertem meg a férjemet. Az elejétől nem tartottam titokban, hogy komoly kapcsolatot keresek, családot és gyereket szeretnék. Szabadon dönthetett, hogy megy vagy marad. Ha ment volna, nem nehezteltem volna rá - ha nem ugyanazok a céljaink, nekem sem jó, ha éveket pazarolok - 30-on túl - egy meddő kapcsolatra. Aki tagadja, hogy öregszünk, hazudik. Nem mondom, hogy 30-on túl reménytelen társat találni, de nem könnyű, és ha húzzuk az időt, magunkkal szúrúnk ki. 35 évesen még nehezebb lesz.

Természetesen az, hogy nyílt kártyákkal játszunk, nem erőszak senkire nézve. Nem "elvetetem" magam, hisz ha nem akar, nem kell elvennie, elválunk békében, ha neki laza kapcsolatra vagy nem rám van szüksége. És ha nem lenne jó a kapcsolat, én se maradnék benne, csak hogy "férjet fogjak".

Ez az én véleményem, talán mások meg másképp gondolják.

Hogy a te problémádra is írjak valamit: 30-on túl szerintem 1 év után simán megérik a helyzet az összeköltözésre. Ha 20 éves lennél, talán mást mondanék. És ha MOST nem akarja, valamiképp meg kéne állapodni, hogy mikor tartja időszerűenek. Mert ha még 5 évet akar várni, nem ő a te embered.

A távkapcsolat egyébként sem szerencsés, nehezebb megismerni a másikat, de könnyebb kiszínezni, és utána nagyobb lesz a csalódás.

Én azt javaslom, hogy ne várj tovább. A szeretet és a félelem számomra nem összeegyeztethető dolgok. Ha annyira megijed a gondolattól, valami bibi van.

És legalább tudod, hányadán álltok.