Most komolyan, a mai világban ez lehetséges?

Én 21éves vagyok s 1éves ababám. Apuka 25, mi jól megvagyunk, dúl a szerelem, tervezzük az esküvőt. Ababával úgy vagyok, hogy bár sok fáradságot, lemondást s más életet kíván mint a korsztályomé (mondjuk én nem is vagyok olyan bulizós)de nembánom mert ennyi szeretetett s békét se kaptam eddig mint így s nekem ez a fontos.

A rossz benne s nehezen kezelek az a gyesel járó kiszolgáltatottság, hogy nincs "rendes" munkám, nem olyan mint függetlennek lenni s bizony ha párom elhagyna vagy történne vele valami akkor milessz vele/ velünk késöbb.

Én is úgylátom ehéz így ismerkedni, már ott megakadna az ember, hogy hogy is találjon valakit hisz a kisbabás anyukák nem az unatkózó, időmilliomos kategória. :)

Ha meg van valaki akkor hány ember is hajt el (akik szimpatikusak neked) miután kiderült a baba.

Így marad a reménykedés, keresgélés s szerintem olyan 25-28 felett talá csak magának az ember ismét párt, mikor a gyerek melett "mozogni" lehet az ovi, suli miatt, s már kevésbé anyás, viszont nem is még kamkasz mikor harcolnia kéne vele a "mostohaapunak".

Na meg ilyenkor már az ember korosztálya is öregedett, vannak még szinglik de legtöbbjük babás vagy elfogadja a tényt, hogy van. szóval nehéz, na szerintem.

Nem szeretnélek elszomorítani, de idézem valakinek egy régebben ugyanehhez a témához írt remek válaszát:

"a 22-26 éves fiúk vagy frissen dolgoznak, vagy egyetemre járnak. Egyéb sem hiányzik nekik, mint másnak a gyereke"

Bocsi, de ez szerintem így van. Azért sok sikert!

Egyébként az utolsónak teljesen igaza van.

A téma kapcsán jutott eszembe, egy 26 éves gyerekes nő nyomult rá egy 16 éves gyerekre, hogy majd az lesz a gyereke apja stb. Tudom, hogy nem ide tartozik, de szerintem ez undorító.

ha mondjuk 21 évesen nem vállalsz gyereket, akkor most sokkal könnyebb dolgod lenne.

szerintem 30 év felett 1 gyerekkel könnyebben talál egy nő párt, mint ilyen fiatalon.