Miért szeretjük őket?

Azért, mert a szerelem vak.

De én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy az a nő, aki szakítás után is szereti azt a férfit, aki megalázta, megverte, megcsalta, abban bizony nem kevés mazochista hajlam is szorult - természetesen nem szexuális értelemben, hanem lelkileg, mert az ilyenek vmilyen szinten vágynak a fájdalomra, a szenvedésre.

Én 12 évesen lettem szerelmes az (akkori) osztálytársamba. Már évek óta szerelmes volt belém, de addig nem viszonoztam. Én voltam a suli lúzere, nem voltak barátaim, ezért és az ő barátai miatt szóba sem akart velem állni, és néha úgy is viselkedett, mintha utálna. Csak szemeztünk, nekem jött a folyosón meg ilyenek voltak. kb 9 hónappal később a téli szünet előtt ráakaszkodott egy csaj, akit mi csak szőke k-nak hívtunk, mert minden 7en mással járt. A pasi azonban megmondta neki hogy hagyja békén mert nem akar tőle semmit. Megnyugodtam. Aztán visszamentem a szünet után, és akkor meg megtudtam, hogy összejöttek, és a pasi nem is próbálta titkolni, előttem ölelkeztek meg minden. A pasi viszont a barátainak is mondta hogy engem szeret, és ezt láttam is rajta. 1 hónapig ez így ment, aztán én új suliba mentem. Kb. akkor kidobta a csajt, és hetente 2x még edzésen találkoztunk 1,5 évig. Ő ugyanúgy viselkedett velem, mint azelőtt, én meg néha így, néha úgy, de nagyon nehéz volt. De erős volt bennem a bosszúvágy és a káröröm hogy láttam hogy szenved miattam, hogy nagy nehezen már túl vagyok rajta teljesen, legalábbis majdnem teljesen. Már fél éve nem is kell találkoznom vele, de 2 hónapja véletlenül összefutottunk, és láttam hogy nincs túl rajtam, én viszont már igen.

15/L

Stockholm szindróma.

Mazochizmus.